Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását

2020. január 7. 11:09

A magyar államiságot jelképező Szent Korona a vizsgálatok szerint az 1070-es évek után, valószínűleg 1300 előtt keletkezett. (Az eredeti korona, amelyet a hagyomány szerint II. Szilveszter pápa küldött az 1000. évben Szent Istvánnak, az 1044-es ménfői csata után német kézre került, majd visszakerült Rómába, ahol az évszázadok során elkallódott.)

A korona két részből áll, az alsó, úgynevezett görög és a felső, úgynevezett latin koronából. Az ékszer már az Árpádok alatt azonosult a királyi hatalommal, majd az országgal, és kezdett elválni az uralkodó személyétől.

Intézménnyé, jogi személlyé válását Werbőczy Hármaskönyve (1514) tetőzte be, amely megfogalmazta a Szent Korona-tant. Ennek értelmében a Szent Korona jogi személy, a magyar állameszme megtestesítője, teste az ország földje, tagjai az ország polgárai, a Szent Korona a hatalom és jog forrása.

A korona az évszázadok során számos viszontagságon ment keresztül: elrabolták, elásták, elzálogosították, külföldön őrizték, a rajta lévő kereszt elferdülését vélhetőleg egy 17. századi sérülés okozta.

A második világháború végén a nyilas nemzetvezető Szálasi Ferenc is a Szent Koronára tette le az esküt. A koronázási ereklyéket az előrenyomuló szovjet csapatok elől 1944. november elején Veszprémbe, egy múzeumi óvóhelyre vitték, december elejétől Kőszegen őrizték, majd Velemben egy bunkerban helyezték el.

A koronaőrök 1945. március 27-én az ausztriai Mariazellbe, majd a Salzburg melletti Mattsee községbe menekítették, ahol április 26-án éjjel egy hordóban elásták. Amikor a koronaőrök amerikai fogságba kerültek, elárulták a rejtekhelyet, így jutottak a kincsek épségben az amerikai hadsereg kezére.

Augsburgból előbb a frankfurti bank trezorjába, aztán Amerikába szállították a magyar nemzet számára oly becses tárgyakat, ott 1945 és 1953 között nyolc helyen is őrizték, végül Fort Knoxban egy páncélteremben raktározták el őket.

A második világháború után több amerikai és magyar kezdeményezés született a korona hazaszállítására, de a tervek megvalósítását a hidegháború meghiúsította.

Az amerikai vezetők az 1970-es évek elején kezdték fontolgatni visszaszolgáltatásukat, akkor, amikor igyekeztek országuk kapcsolatait normalizálni a közép- és kelet-európai szocialista országokkal.

1977-re a magyar–amerikai viszonyban jelentős javulás következett be, és a washingtoni kormány úgy ítélte meg, hogy Magyarország végrehajtja a helsinki egyezmény emberi jogokra vonatkozó előírásait is.

A korona és a koronázási ékszerek visszaadására vonatkozó döntést Jimmy Carter elnök hozta meg, aki számára az ereklyék visszajuttatása nem politikai, inkább lelkiismereti és erkölcsi kérdés volt, lévén azok egy nemzet múltjának, államiságának szimbólumai, amelyek távollétét jogos tulajdonosuktól, a magyar néptől nem támasztotta alá nemzetközi szerződés.

1977. október végén titkos tárgyalások kezdődtek az átadás kivitelezéséről, de miután ezek híre kiszivárgott, heves vita bontakozott ki: többen ellenezték azt a Kongresszusban, tiltakozott a magyar emigráció egy része is.

Az amerikai és a magyar kormány közös nyilatkozata a visszaszolgáltatásról 1977. december 16-án született meg.

Ennek értelmében a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket nem a fennálló rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza „az amerikai népet” képviselő delegációt vezető Cyrus Vance külügyminiszter. Az amerikaiak azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki.

A Szent Korona 1978. január 5-én került ismét magyar földre a koronázási jelvényekkel együtt. Másnap a Parlamentben Cyrus Vance kis ünnepség keretében adta át az ereklyéket a magyar nép meghívott képviselőinek.

Az eseményen jelen voltak az állam vezető testületeinek tagjai, többek közt Lázár György miniszterelnök és helyettese, Aczél György, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, valamint Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, aki a korona átvételéről szóló hivatalos elismervényt aláírta, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a magyarországi egyházak vezetői, illetve a kulturális és tudományos élet kiemelkedő személyiségei, mások mellett Illyés Gyula író, Varga Imre szobrász, Kocsis Zoltán zongoraművész, továbbá Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós.

A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytől. A Szent Korona átadásának napján Liszt Ferenc Koronázási miséje hangzott fel a Mátyás-templomban.

A koronát és a jelvényeket restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, ott állították ki két évtizeden keresztül.

Az Országgyűlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén a Szent Koronát az országalmával, a jogarral és a karddal együtt ünnepélyes keretek között átszállították az Országház épületébe, a palást a múzeumban maradt speciális tárolási igénye miatt.

A koronázási ékszerek azóta a Parlament kupolacsarnokában láthatók, 2011 közepe óta a Honvéd Koronaőrség őrzi őket. A Szent Korona hiteles másolata Székesfehérvár tulajdonában van.