Lélegzetelállító fotók a századfordulós London legszegényebb negyedének gyermekeiről

2018. május 3. 11:25 Múlt-kor

Horace Warner a 19. század legvégén érkezett Spitalfieldsbe, mint a Bedford Intézet vasárnapi iskolájának felügyelője. Kelet-Londonban ekkor kilenc kvéker misszió működött, az egyik leghíresebb a Bedfordban. 1913-ban az intézet két fontot fizetett Warner húsz fotójáért, amelyeket a gyermekekről készített, hogy adománygyűjtésre használhassák őket. Az értékes képek a fotós halála után feleségéhez, Florence-hez, majd legidősebb lányukhoz, Gwenhez, végül unokájukhoz, Ian Warner McGilvrayhoz került. Több mint egy évszázadon keresztül a család szűk tagjain kívül senki sem láthatta, ám nemrég a nyilvánosság elé került.

Habár a fényképek szereplői London legszegényebbjei közül kerültek ki, Warner portréi éles ellentétben álltak a korszak egyéb szociális, segítésre buzdító tevékenység keretében készült képeivel, amelyek a gyermekeket szinte egytől egyig a gazdasági körülmények áldozataiként kívánták bemutatni. Ezzel szemben Warner úgy készítette el különleges hangulatú fotóit, hogy közben megadta és meghagyta a gyermekek méltóságát.

„Egy este már későre járt, amikor a spitalfields-i piac még telis-tele volt gyermekekkel. Többen rothadt narancsot vadásztak az ereszekből, mások egyéb rothadt gyümölcsből igyekezték kinyerni a még ehető részeket. A gyermekek minden olyanra vadásztak a piac szemetében, amelyet esetleg otthon fel lehetett használni” – írta egyszer Warner.

Természetesen nem Horace Warner volt az egyetlen, akit foglalkoztattak London nélkülözői. Jack London amerikai író 1902-ben magát hajótörött tengerésznek álcázva rótta az East End utcáit, hogy fényképezőgépével megörökítse a londoni szegények mindennapjait. Tapasztalatait 1903-ban A mélység című, fényképeivel illusztrált munkájában gyűjtötte össze.

„Mérföldeket mentünk puszta kőfal és omladékok között, és amerre néztünk a szomszéd utcákban, mindenütt ugyanazok a kövek, ugyanazon nyomorúság képe meredt ránk. Itt-ott egy-két részeg férfi vagy nő tántorgott el, a levegő verekedéstől, káromkodástól volt terhes. A piacon reszkető öreg emberek, asszonyok keresgéltek a sárba szórt szemétben rothadt krumplit, babot meg zöldséget, míg a gyerekek, mint a legyek, úgy gyűltek rá egy csomó rothadó gyümölcsre, vállig turkáltak a folyékony, romlott halomban, és ott nyomban lenyelték a morzsát, amit kihalásztak, a félig poshadt darabokat” – írta az amerikai író.