Kötél általi halál lett a narodnyik forradalmárok végzete, örökségük mégis követőkre talált
2021. április 17. 17:13 Múlt-kor
A kivégzés és a narodnyikok jövője
A Népakarat vezető tagjait – név szerint Andrej Zseljabov, Szofia Perovszkaja, Nyikolaj Kibalcsics, Tyimofej Mihajlov és Nyikolaj Riszakov – kötél általi halálra ítélték, amelynek végrehajtására 1881. április 15-én került sor.
Az első orosz nő, Szofia Perovszkaja, akit terrorizmus vádjával ítéltek halálra, így írt levelében édesanyjának: „Kedvesem, arra kérlek, hogy légy nyugodt, és ne szomorkodj miattam. Sorsom a legkevésbé sem sújt engem, már régóta vártam a pillanat érkezésére, hogy végzetemmel találkozzam. Úgy éltem, ahogy a meggyőződésem diktálta, és lehetetlen lett volna, hogy másképp cselekedjek.”
A kivégzettek méltósággal tűrték sorsukat, a jelentések szerint Tyimofej Mikhajlov kötele többször is elszakadt, így meg kellett ismételni akasztását. Noha az emberek azt gondolták, ez a kegyelem égi jele, nem mentették fel a halálos ítélet alól.
Ugyan a vezetőket kivégezték, a mozgalom szellemiségét nem lehetett már elpusztítani. A terror egykori hívei az 1890-es években visszatértek kényszeredett emigrációjukból, és fokozatosan aktív szereplőivé váltak az orosz politikai életnek.
1894-ben Népjog néven szervezetet hoztak létre, majd 1897-ben Moszkvában uniót szerveztek. Ők lettek az eszerek, a narodnyikok örökösei, akik eszmerendszerükben szembeszálltak a marxistákkal, és inkább a nyugati munkásmozgalom követőinek mondhatták magukat.
Ugyan a narodnyik hagyományt a kapitalista valósággal egyre nehezebb volt összeegyeztetni, a 20. század orosz szempontból döntő szakaszában az eszerek a legnagyobb társadalmi bázisú pártként megkerülhetetlen tényezőnek bizonyultak a politikában.