Kőszívű emberek fiai – Mítoszképzés és valóságábrázolás Jókai regényében
2025. február 18. 18:05 Czibula Katalin
Ödön – „Anyám, te jól tudod, amit te mondasz, az nekem törvény és szentírás.”
A legidősebb Baradlay fiú portréját Jókai szintén több valóságos személyből gyúrta egybe. Bár a regény első monumentális kalandregény-epizódja is Ödönhöz kapcsolódik, figyelmezteti is az olvasót a realitás felől történő olvasás lehetetlenségére. A többszörösen heroikussá növelt anya valóságos magatartásával összeegyeztethetetlen lenne az az elvárás, hogy gyermeke többszörös életveszélynek tegye ki magát hazautazásával – miközben az teljesen biztonságosan is megoldható volt.
Tehát már Ödön első „sztorija” is a romantikus mitizált olvasat felől értelmezhető, ezért még érdekesebb annak a folyamatnak a megközelítése, ahogyan azt a regény kritikai kiadásában Szekeres László írta: „[A Kőszívű ember fiainak központi alakjait] több modell alapján alkotta meg, s ezáltal igyekezett színessé tenni elvont eszméket megtestesítő központi szereplőit. Jókai regényhősei kiformálásában az erkölcsi-eszmei szempontok játszották a döntő szerepet.
A kiválasztott elvi mondanivalóhoz igyekezett felkutatni az élet felkínálta mintákat. Művészetében a pszichológiai következetlenségeket az eredményezte, hogy az adott eszmékhez nem találva megfelelő modellt, különböző személyekből igyekezett a számára szükséges jellemvonásokat összegyűjteni, s így a regényírás lélektani logikájától pozitív vagy negatív irányba eltérő hősökbe lehelt életet, anélkül, hogy az életre keltett központi figurák jellemvonásait egységbe tudta volna olvasztani.”
Beöthy Ödön sorsának fordulatai hasonlóak Jókai hőséhez
Ebben az esetben a mintaként emlegetett Tisza és Almássy család fiatal férfitagjai mellett a modellek körét Ödön rangjához kapcsolva szokták leszűkíteni a szabadságharc kormánybiztosainak a körére. Elsősorban Beöthy Ödön és Irányi Dániel sorsának fordulatai fedezhetők fel a legidősebb Baradlay fiúéban. Beöthy Ödön az öreg Tisza Lajos (alias Rideghváry) politikai ellenfele volt az 1840-es években, 1845-ben az ellenzéki közvélemény nyomására vállalta el az alispáni hivatalt Bihar megyében, majd 1848-ban főispán lett. Világos után egy ideig bujdosott, aztán külföldre menekült. Felesége álnévre kiállított útlevelet küldött neki, ezzel előbb kocsisként a Dunántúlra, majd Bécsbe, illetve Párizsba ment. Itthon hosszú köröztetés után 1851. szeptember 21-én távollétében kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet képletesen végre is hajtották.
Irányi Dániel
Ennél nagyobb hasonlóság mutatkozik a Jókaival barátságot ápoló Irányi Dániel és Ödön sorsa között: Irányi 1848-ban Lipótváros képviselője volt, Sáros megyében kormánybiztosként tevékenykedett, és ezt a Honvédelmi Bizottmány elismeréssel nyugtázta. Eredményesen dolgozott a nemzetőrség megszervezésében. 1848. december 11-én az északi hadsereg kormánybiztosa lett, ebben a tisztségében kísérte a Schlick elleni hadtesteket. Részt vett a szétfutott nemzetőrökkel az eperjesi csatában. 1849. április 25-én Pest teljhatalmú kormánybiztosa lett, majd Kossuth lemondása után elbujdosott. Sokáig rejtőzött Szatmárban, Beregben és Gömörben. 1850-ben ő is külföldre menekült. Itthon őt is halálra ítélték, és jelképesen felakasztották.
De Irányi testvére életének néhány epizódja is felfedezhető a regényben: Irányi István több ütközetben részt vett; Buda ostrománál az első sorokban küzdött. Az utolsó roham előtt meglátogatta Dániel öccsét Pesten. Majd Irányi Dániel visszaemlékezése szerint nyolcadmagával mászott fel a lábtón a várba, és bár bajtársai közül többen elestek, a pesti oldalon elsőnek ő tűzte ki a nemzetiszín zászlót. Irányi István Világosnál tette le a fegyvert. Ezután az osztrákok több ízben elfogták. Hogy a nyomozókat félrevezesse, többször Dánielnek vallotta magát, és kis híja volt, hogy öccse helyett fel nem akasztották.
A legkisebb Baradlay fiút Jókai Tisza Lászlóról mintázta, a filmben pedig Tordy Géza (szemüvegben) keltette életre
A harmadik fontos személy, akinek arcvonásai felfedezhetők Ödön portréjában, Boczkó Dániel, Jókai későbbi barátja és politikustársa. Boczkó apja evangélikus püspök volt, Tessedik Sámuel lelkésztársa. A fiú azonban a politikai pályát választotta, az 1820-as évektől aktív tagja lett a Békés megyei szabadelvű ellenzéknek, 1848-ban pedig az orosházi kerületben országgyűlési képviselőnek választották. A szabadságharc alatt előbb Békés, majd Arad megye kormánybiztosává nevezték ki. Ezt a tisztségét Kossuth Lajos Krassó, Zaránd, Hunyad, Temes és Torontál megyékre is kiterjesztette. A február 8-i aradi csatában tüntette ki magát, ennek következtében Kossuth kinevezte Erdély teljhatalmú kormánybiztosává.
Látható, hogy a három felvázolt portré mögött hasonló életrajzi paradigma rajzolódik ki a kormánybiztosok elő- és utóéletében: az ellenzéki közéletben való részvétel a reformkor idején alapozza meg a forradalomhoz való csatlakozást, és a szabadságharc alatti közigazgatási vagy katonai érdemek eredményezik a kormánybiztosi kinevezést, amelyet a bukás után bujdosás, halálos ítélet követ. Mindannyiuk túléli azonban ezt az időszakot, és – bár ez már nem írásunk tárgya – a kiegyezés korában aktív politikusi pályát folytat majd.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
