Kíméletlen módszerekkel idomították a másodikként űrbe repülő csimpánzt

2023. november 29. 09:05 Múlt-kor

Az Egyesült Államok 1959-ben azzal a céllal indította el a Mercury-programot, hogy Föld körüli pályára küldje első űrhajósát, lehetőleg még a szovjetek előtt. A kísérletek azonban lassan haladtak, 1961 áprilisában és augusztusában pedig két szovjet űrhajós, Jurij Gagarin és German Tyitov is megkerülte űrhajóján a Földet.

Az amerikaiak innentől kezdve lépéskényszerben voltak, ha nem akartak behozhatatlan hátrányba kerülni az űrversenyben. Bár az első három Mercury–Atlas típusú rakétájuk közül kettő is nem sokkal a kilövése után felrobbant, a negyedik 1961. szeptember 13-án már sikeresen tett egy kört a Föld körül.

Ezt megelőzően, 1961. január 31-én egy Ham nevű, kameruni születésű csimpánz jutott el a faj egyedei közül elsőként az űrbe, azonban nem állt Föld körüli pályára. Az év májusában, már Gagarin áprilisi repülése után Alan Shepard lett az első amerikai az űrben, azonban Hamhez hasonlóan ő is egyenesen visszatért a Földre. Júliusban Gus Grissom ismét szuborbitális repülést hajtott végre a Mercury-program következő lépéseként.

Az amerikaiak azonban még ekkor sem mertek embert pályára állítani, és egy ötödik rakéta kilövése mellett döntöttek, egy újabb csimpánzzal a fedélzetén. Enost több jelölt közül, mintegy 1250 óra tanulással a háta mögött, három nappal a Mercury–Atlas–5 kilövése előtt választották a ki a feladatra. A Hammel ellentétben egy egzotikus állatok tenyésztésével foglalkozó floridai farmtól vásárolt emberszabású ezzel karrierje csúcsára ért.

Enosnak az űrrepülés közben a valódi űrhajósok dolgát tükröző feladatokat kellett végrehajtania: a kapott parancsoknak megfelelő kombinációban gombokat megnyomni, illetve karokat meghúzni. Helyes végrehajtás esetén egy korty vizet és jutalomfalatot (pirulává préselt banánt) kapott, helytelen megoldás esetén azonban elektromos sokk érte a talpát.

E rendkívül kegyetlen, primitív módszert alkalmazták az összes űrcsimpánz-jelöltön már a kiképzés során is. Enos küldetése során sorra végezte el helyesen a feladványokat, mígnem maga a rendszer hibásodott meg: a helyes megoldás ellenére jutalom helyett áramütést mért a csimpánzra. Ennek ellenére Enos hősiesen kitartott, újra és újra a helyes mozdulatsort végezve, amíg a számítógép végül tovább nem lépett a következő feladatra.

Enos űrruhában

Bár a NASA szakemberei előzetesen úgy tervezték, hogy a csimpánz három kört fog tenni a Föld körül űrhajóval, a felmerülő technikai problémák miatt végül két kör után úgy döntöttek, lehozzák a rakétát.

Az űrhajó végül 181 perccel a felszállást követően, a Bermudáktól délre landolt az Atlanti-óceánon. Ez meglehetősen távol volt az eredeti, háromkörös repülés utánra kijelölt landolási zónától, így Enos kénytelen volt több mint három órát várni arra, hogy kimentsék. Ezen idő alatt a csimpánz megbontotta a kabin belső borítását, és a vizelete elvezetéséhez használt katétert is kirántotta, csodával határos módon azonban nem okozott magának ezzel sérülést.

Az amerikai űrprogram legújabb hősét épségben emelték ki a kabinból, és Enos örömében fel-alá kezdett futkározni a USS Stormes hadihajó fedélzetén, hogy mindenkivel kezet foghasson – ahogy azt az emberektől eltanulta. A földet érést követő orvosi vizsgálatok azt mutatták ki, hogy szervezete nem szenvedett semmiféle károsodást az űrben töltött idő során.

Az Enost szállító Mercury–Atlas–5 kapszula (Wikipedia / James E. Scarborough / CC BY-SA 3.0)

Enos történelmi utazása készítette elő a terepet arra, hogy néhány hónappal később, 1962. február 20-án John Glenn a Mercury–Atlas–7 fedélzetén első amerikaiként álljön Föld körüli pályára. Az anekdota szerint Glenn utazása után Kennedy elnök lánya, Caroline csak annyit kérdezett tőle: „Hol van a majom?”

Enos nem sokkal élte túl történelmi tettét. 1962. november 4-én, egy antibiotikum-rezisztens baktérium által okozott vérhasban pusztult el. Maradványainak holléte sajnálatos módon nem ismert.