Kilenc uralkodó a középkorból, akit csak „Nagy” néven emlegetett az utókor
2017. augusztus 30. 15:51
Szinte valamennyi európai népnek megvan a maga „nagy” királya, akihez hazája történelmének aranykorát kapcsolja. Voltak, akik hatalmas hódításaik révén tettek szert a jelzőre, míg mások éppen ellenkezőleg, az országot fenyegető hódítókkal való szembeszállás révén érdemelték ki azt. Nem volt ritka azonban az sem, hogy az államukat alapjaiban megreformáló uralkodókat tüntették így ki.
A gót király, aki békét hozott Itália földjére
Nagy Theodorik több mint fél évszázadon keresztül (475–526) állt az osztrogótok népének élén. A Pannóniában született, majd Bizáncban nevelkedett király, a bizánci Zénó császár megbízásából-engedélyével 488-ban megtámadta az Itáliát az utolsó nyugat-római császár lemondatása óta uraló Odoaker királyságát. A hosszú évekig tartó háború Theodorik sorozatos győzelmeit hozta és végül a két uralkodó megállapodott egymással arról, hogy felosztják a félszigetet. A békét megünnepelni hivatott lakomán azonban Theodorik váratlanul kirántotta kardját hüvelyéből és lekaszabolta Odoakert, ezzel biztosítva hatalmát Itália felett.
A keleti gótok Itáliai Királyságának központja Ravenna lett és Theodorik uralkodása hosszú évtizedek után újra békét és virágzást hozott a barbárok tépázta Itáliára.