Két német mesterlövésszel is végzett a D-nap során a Star Trek Scottyja

2018. december 12. 12:55 Múlt-kor

James Doohan 1920. március 3-án született a kanadai Vancouver városában, ír bevándorlók gyermekeként. A család később Sarnia városába költözött, ahol Doohan az iskolás éveit töltötte. Ezidő alatt már megmutatkozott érdeklődése és kiemelkedő tehetsége a matematika és a fizika területén. Fiatalkorát azonban jelentősen megnehezítette édesapja alkoholizmusa, így amint lehetősége nyílt rá, 1938-ban jelentkezett a kanadai hadseregbe.

Az ifjú kadétból rövidesen rátermett katonatiszt vált és 1940-ben már hadnagyi rangot viselt, amikor egységét a tengerentúlra, a félelmetes német haderővel farkasszemet néző Angliába vezényelték. Doohan ezután egészen 1944-ig a szigetországban állomásozott, majd a normandiai partraszállás során nyílt lehetősége először élesben is puskaport szagolni.

A D-nap a világtörténelem legnagyobb partraszállása volt, amelyet a brit, az amerikai és a kanadai hadsereg együttműködésében hajtottak végre. A kanadai egységek feladata a Juno névre keresztelt partszakasz elfoglalása volt, így Doohan maga is itt vezette harcba a rábízott katonákat.

A partraszálló egységek előtt félelmetes feladat tornyosult. Folyamatos német tűz alatt hajóikkal meg kellett közelíteniük a partot eléggé, hogy a vízbe szállva már tudjanak mozogni a rajtuk lévő felszerelés súlya alatt. Ezután fényes nappal át kellett küzdeniük magukat a partra telepített aknákon, miközben a stratégiailag fontos magaslati pontokon német mesterlövészek fenyegették előrehaladásukat. Miután az első védelmi vonalakon átjutottak, szembekerültek két német gyalogsági zászlóaljjal, és csak ezek legyőzését követően foglalhatták el a tervekben kijelölt állásaikat. Mint tudjuk, a sorsdöntő június 6-i nap végére a nyugati szövetségesek kerültek ki győztesen a harcokból és stabil hídfőállást tudtak kiépíteni Európa nyugati partjainál.

Doohan és egysége nem panaszkodhatott a szerencsére a művelet során. A parton úgy sikerült végigjutniuk, hogy egyik akna sem robbant fel és a kanadaiak már délre elérték a kijelölt célpontokat, és estére teljesen sikerült megtisztítani a terepet később partraszálló bajtársaik számára. Az előrenyomulás során Doohan két német mesterlövésszel is végzett, azonban korántsem úszta meg sértetlenül a napot.

Már éjjeli 11 óra körül járt az idő, amikor Doohant a sötétben egy másik kanadai katona ellenségnek vélte és tüzet nyitott rá a sötétben. A baráti tűz eredményeképp a leendő színész hat találatot kapott, ebből négy a bal térdét, egy a mellkasát, egy pedig a jobb kezét érte. Utóbbi teljesen leszakította a középső ujját, amelyet aztán mindig kínosan igyekezett rejtegetni fellépései alkalmával. A mellkasát érő golyó minden bizonnyal halálos lett volna, ha a mellzsebében lévő ezüst cigarettatárca nem téríti el a golyót. Doohan később ezért szívesen emlegette, hogy a dohányzás megmentette az életét.

Sérülései következtében katonai kórházba került, majd miután felépült elvégezte a pilótatanfolyamot, így egy Taylorcraft Auster V repülőgép fedélzetén tért vissza a szolgálatba, és felderítő tevékenységet végzett a háború utolsó hónapjaiban. Ekkor érdemelte ki a „Kanadai légierő legőrültebb pilótája” becenevet is – egy komoly fegyelmi büntetés társaságában –, amiért 1945 tavaszán szlalomozva végigrepült néhány telefonpózna között „csak hogy bebizonyítsa, hogy ez lehetséges.”

A háború után azt tervezte, hogy a veteránoknak biztosított ingyenes egyetemi oktatás révén a tudományos karrier felé fordul. A sors azonban más utat szánt neki és egy visszaemlékezése szerint valamikor 1945 karácsonya környékén hallott egy olyan rossz rádiójátékot, aminek következtében úgy döntött, hogy elmegy a helyi rádióhoz és megmutatja, hogy lehet ezt jobban is csinálni. A rádió igazgatója aztán olyannyira le volt nyűgözve Doohan tehetségétől, hogy egy torontói színésziskolába – és ezzel igazi karrierje felé – irányította.