Két, mára lakatlan sziget jelentette Velence védvonalát a pestissel szemben
2020. május 26. 18:59 Múlt-kor
A múlt titkai
Az elmúlt két évtized során a régészek több tömegsírt is felfedeztek mindkét szigeten, amelyekben egykor az áldozatokat helyezték el. A becslések szerint a Lazzaretto Nuovón mintegy 200 ember maradványait találták meg eddig.
Habár a betegek elsődleges úticélja a Lazzaretto Vecchio volt, e leletek arra utalnak, a Nuovóra is jutott belőlük – vagy legalábbis volt, hogy a halottak egy részét itt temették el.
A tömegsírokban talált nyomok alapján az is megállapítható, hogy többször fel lettek nyitva, hogy újabb halottakat helyezzenek el bennük.
Maguk az előkerült csontok azt szemléltetik, hogy a járvány senkit sem kímélt: egyes emberek csontjain a bőséges húsfogyasztás, másokon a főként hal- és zöldségalapú étkezés, a legtöbbön pedig a főként gabonára épülő étrend nyomai látszanak.
Ezek a gazdagok, a középosztálybeliek és a szegények maradványai. A csontokból egyfajta körkép rajzolódik ki a velencei társadalomról.
Velence példája jól szemlélteti, mennyire nehéz a zsúfolt, számos távoli térséghez ezer szálon kötődő nagyvárosokat megóvni a halálos járványoktól, egyúttal azonban a leginkább járható utat is megmutatja.
Nem véletlenül követték idővel a térség más városai is Velence példáját: nem csak a járvány ellen kívántak hatékonyabban fellépni, de a Velence által sugárzott felelősségvállalás és magabiztosság vonzerejét is felismerték: többen mentek oda kereskedni, ahol úgy érezték, jobban vigyáznak rájuk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
