Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: február • Nap: 04
Hónap: február • Nap: 04
14 találat
[1]
1247. február 4.
IV. Ince pápa keresztes segítséget ígér
A tatárok kivonulása után IV. Béla figyelme a keleti végekre irányult. Leányainak kiházasítását is ennek rendelte alá. Anna a magyar földre menekülő Rosztyiszláv halicsi fejedelem felesége lett. A házassággal IV. Béla azt kívánta elérni, hogy biztos forrásból szerezzen információkat a tatárok mozgásairól. 1247-ben ismét hír kapott szárnyra, hogy a mongolok Magyarország ellen készülnek. A magyar király ismét a nyugat-európai országokhoz fordult segítségért - hasonló hatásfokkal, mint 1241-ben. Igaz, hogy IV. Ince pápa keresztes had összehívását ígérte, azonban a Szentszék a II. Frigyessel való harccal volt elfoglalva. A pápa továbbá a magyarországi főpapokat várak építésére buzdította. Szerencsére a tatár támadás végül elmaradt.
[2]
1402. február 4.
Zsigmond Csehország helytartója lesz
IV. Vencel cseh király Königgrätzben öccsét, Zsigmond magyar királyt nevezte ki Csehország helytartójává, és felruházta a kormányzói jogkörökkel is.
[3]
1465. február 4.
Mátyás Sopronnak két országos vásár tartására ad jogot
[4]
1523. február 4.
VI. Hadrián pápa megerősíti Tomori Pál ferences szerzetes kalocsai érseki kinevezését
[5]
1746. február 4.
Megszületett Tadeusz Kosciuszko
A lengyelek egyik legnagyobb nemzeti hőse Mereczowszczyzna-ban született. Francia katonai akadémiákon tanult, és már kapitányként lépett be a lengyel hadseregbe. 1777-ben Amerikába ment, s George Washington oldalán végigharcolta az amerikai szabadságharcot. 1786-ban tért vissza hazájába, tábornok lett, és részt vett az oroszok elleni harcokban. Hősiesen ellenállt a túlerőnek, de csodát ő sem tehetett. Lengyelország felosztása után Lipcsében élt, de 1794-ben a lengyel szabadságharc hírére azonnal hazatért, s a felkelés vezetője lett. 1794. április 4-én a Raclawice mellett híres csatában megverte az oroszokat, majd az egyesült porosz-orosz seregek ellen elszántan védte Varsót. A sorsdöntő ütközet 1794. október 10-én zajlott le Maciejowice mellett, de a csatát az oroszok nyerték. Ő maga is megsebesült, és fogságba esett. Rabságából 1796-ban szabadult, ezután Amerikában, majd 1798-tól Franciaországban, utóbb Svájcban élt. Solothurn-ban hunyt el 1817. október 15-én. Halála után testét hazavitték, s a lengyel királyok sírboltjában helyezték végső nyugalomra.
[6]
1839. február 4.
Nagygyűlést tartanak a chartisták
A chartisták elnevezése a charta szóból ered, mely iratot, okmányt jelent. A chartisták egy ilyen chartában fogalmazták meg követeléseiket az általános választójog bevezetésével kapcsolatban. Ezen a napon kezdődött a nagygyűlésük Londonban. (Júliusban az angol parlament elutasította a petíciót.)
- What was chartism all about? (Learning Curve)
- The Chartist Movement (Teaching History Online)
- The Chartists 4learning - History in Action: What the Papers Said
- The Chartist Timeline The History Net
A Pallas Nagy Lexikon a chartizmusról:
A chartizmus az a hosszú politikai és társadalmi kűzdelem melyet az angol munkás néposztály a vagyont, törvényhozást és adóztatást kezükben tartó földbirtokosok és tőkések ellen folytatott. Cartwright őrnagy kezdeményezésére már 1817 táján 1700000 aláirással ellátott nemzeti folyamodványt nyujtottak be az alsóházhoz melyben az általános szavazatjog behozatalát követelték. Két évvel ezután a Manchester melletti Peterloo-fielden nagy munkásgyülést akartak tartani, amelyen a gabonatörvények eltörlése és az ország akkori állapotai fölött kellett volna tanácskozniok. A gyülést karhatalommal oszlatták szét, miközben több munkás megöletett. Ekkor vitte keresztül Castlereagh miniszter azt a híres Ťsix actsť cimü törvényt, mely a munkásoknak mindennemü politikai demonstrációját hosszu időre lehetetlenné tette. Most aztán a szociális térre vitték a mozgalmat s Owen az ez idő szerinti vezető, a politikai agitáció helyett számos munkásegyesületet alkotott, amelyeknek az volt a célja, hogy a munkaadók önkénykedései és különösen a munkabérek leszállítása ellen együttesen küzdjenek. Miután a reformált parlamenttől 2 éven át hiába várták a munkásokat védő törvények megszavazását: 1834. általános munkabeszüntetésre határozták el magukat. Ennek azonban a munkások adták meg az árát, mert helyzetük csak rosszabbodott ezzel. Az ekkor alkotott szegénytörvény miatt támadt elkeseredés a középosztálybelieket arra birta, hogy a Radical Association címü politikai egyesületet alkossák meg; az erre következő évben aztán a munkások a Working Men's Association c. szintén politikai társulatot alkották, amely tulajdonképeni szülőjévé lőn a chartizmusnak. A társulat vidékenkint szervezett fiók-egyesületek által propagálta eszméit s emellett állandó összeköttetésbe lépett a parlament radikális tagjaival Roebuck, Hume J., O'Connel stb. képviselőkkel. Lovett, ki előbb asztalos, majd kávés, végül pedig könyvkereskedő volt 1838. megszerkesztette az u. n. nép chartáját (the People's Charter), mely az ő fogalmazásában a következő 6 pontból állott: 1. általános szavazatjog minden 21-ik életévét elért férfiu részére; 2. titkos szavazás; 3. évenkinti egyetemes parlamentek; 4. ugy az aktiv mint a passziv választási cenzus eltörlése; 5. lélekszám szerinti választókerületek alakítandók; 6. a képviselők fizetést huzzanak. A Birminghamben aug. 6. összegyült munkás-meeting magáévá tette a chartát s országszerte megindult ennek érdekében az agitáció. 1839. egy chartista választmány ült össze Londonban s ez nemzeti konvent név alatt a charta elfogadtatása érdekében 6 hónapon át működött. Az alsóházhoz kérvényt nyujtott be, melynek 39 pontja között a chartabeli pontokon kivül bennfoglaltattak még: az általános jövedelmi adó behozatala, Erzsébet szegényügyi törvényeinek helyreállítása, az adók apasztása, a tiz órai munkaidő stb. A parlament azonban 235 szóval 46 ellen elvetette a kérvényeket, a chartisták közül többeket elfogtak, a gyüléseket pedig rendőri hatalommal megakadályozták. Az agitáció eszközeire nézve a chartisták közt már kezdettől fogva voltak véleménykülönbségek s ezek a konvent alatt tényleg szakadást idéztek elő, amennyiben az erkölcsi (moral-force) és az erőszakos (physical-force) eszközök férfiai szétváltak egymástól. A munkások óriási többsége azonban az utóbbiakhoz állot s ezek O'Connor vezetése alatt teljesen legyőzték a Lovett után indult mérsékelteket. A gyülekezési tilalom kijátszásával éjjeli gyüléseket tartottak aztán fegyveresen jártak s nyiltan beszéltek a forradalomról. Végre 1839 november 4-én déli Walesben kitört a lázadás és Frost, Williams és Jones vezérlete alatt 8000 chartista megrohanta Newport városát, hogy elfogott társaikat kiszabadítsák, hanem néhány sortűz megszalasztá őket. Az elfogott vezetőket deportálták, a résztvevők közül pedig nagyon sokat elzártak. A munkások társaik részére mindenfelé gyüjtéseket rendeztek, de emellett gyüléseket is tartottak és 1840. a különböző tartományokból képviselők gyültek össze Manchesterben közös tanácskozásra, hol a Nagybritanniai nemzeti chartista-társaságot alapították meg. Itt a moral-force férfiai vették kezükbe a vezetést és határozottan kijelentették, hogy céljaik elérésére csakis békés és alkotmányos eszközöket fognak alkalmazni. Még ugyanazon évben 3300000 aláirással ellátott kérvényt nyujtottak be az alsóházhoz a charta megszavazásáért, de a parlament 287 szavazattal 89 ellenében ujra elvetette azt. Hasonló sors érte azt a kérvényt is, melyet 1841. 1300000 munkás irt alá. Ekkor a chartisták szövetkeztek a torykkal, hogy a wigh-minisztériumot megbuktassák ami azonban nem vált előnyükre. Ez időtájban különösen a parlament merevsége miatt a physical-force emberei megint felülkerekedtek s egymásután kezdték rendezni a kisebb-nagyobb strikeokat, amelyeknek azonban nagyon kevés eredményük volt. Az 1848. februári forradalom alkalmából 30000 ember együtt akart a parlament elé menni, hogy az 5760000 ember által a charta elfogadásáért aláirt kérvényt beadja. A menetet eloszlatták s a kérvény rendes úton jutott a parlament elé, mely azt megint nagy szótöbbséggel elvetette. Ez a kérvény volt a chartistáknak utolsó tette; O'Connor teljesen elvesztette népszerüségét s az őrültek házában halt meg. Az ipari termelés föllendülése és a rozsvámok eltörlése nagyon enyhítette a munkások sorsát, kik ezentúl mindinkább a Trades Unionok felé fordultak.
[7]
1856. február 4.
Megszületett Giesswein Sándor
1878-ban szentelték pappá, 1897-ben kanonok, 1902-ben apát, 1909-ben pedig pápai prelátus lett. A katolikus közéletben 1903-tól játszott fontos szerepet. Ekkor választották a Szent István Társulat alelnökévé, 1915-ben pedig a Szent István Akadémia elnöke lett. Politikusként a keresztényszocialista mozgalom egyik megalapítója volt Magyarországon. 1904-től a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke volt, 1905-től pedig mint néppárti képviselő aktív politikai munkásságot folytatott. A forradalmi munkásmozgalommal szemben szorgalmazta a keresztényszocialista szervezetek létrehozását. Kiindulópontja az volt, hogy a társadalom és a nemzet fejlődésének feltétele a társadalmi egyensúly megteremtése. Aki a társadalmi békét akarja, annak akarnia kell a társadalmi igazságosságot is. Hangsúlyozta a keresztény erkölcs, a szociális igazságosság és a politikai demokrácia szerves egységét. Parlamenti felszólalásaiban sürgette a nemzetiségi jogok megadását, a sztrájkjogot, a nyomor felszámolását. Később a Néppártból is kilépett, mert az eltért a keresztényszocialista elvektől. A katolikus pappolitikust Prohászka Ottokár szellemi elődjének tartják. 1923. november 15-én halt meg Budapesten.
[8]
1871. február 4.
Megszületett Friedrich Ebert, Németország első köztársasági elnöke
A tanult foglalkozása szerint szíjgyártó szakmunkás már 1889-ben bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, ahol 1893-tól újságíróként és lapszerkesztőként tevékenykedett. Hamarosan az SPD, a Német Szociáldemokrata Párt vezetésébe is bekerült. 1905-1913 között az elnökség tagjaként, 1913. szeptember és 1918. február között elnökként irányította a pártot. 1912-től a Birodalmi Gyűlés tagja, 1916-tól pártja frakciójának vezetője is volt. 1918 novemberében (II. Vilmos császár lemondása után) Népbiztosok Tanácsa néven ideiglenes kormányt alakított. 1919. februártól haláláig (1925. február 28.) töltötte be Németország köztársasági elnökének tisztét. Hivatali ideje alatt a baloldali radikálisok és a kommunisták elleni fellépéseket elfogadta és támogatta. Friedrich nevű fia is politikus volt, 1948-67-ig Kelet-Berlin (NDK) főpolgármesteri tisztségét töltötte be.
[9]
1905. február 4.
A nemzeti koalíció győzelmet arat az országgyűlési választásokon
Az országgyűlési választásokon majd négy évtized után először a 67-es alapon álló kormányzó párt katasztrofális vereséget szenvedett. A Szabadelvű Párt 159 mandátumot szerzett a nemzeti koalíció 235 mandátumával szemben. A nemzeti koalíciót az előző év végének parlamenti eseményei kovácsolták egybe. A kormánypárt bal- és jobboldali ellenzéke összefogott, de csatlakozott hozzájuk a Tiszával szembeforduló ifjabb Andrássy Gyula, Széll Kálmán, s az agráriusokat vezető Károlyi Sándor is. A pártszövetség vezére Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc lett. A nemzeti koalíció a közös ügyek bírálatával lett népszerű: azt szuggerálta, hogy a Monarchián belül egy teljesen független országot teremt. Ferenc József nem engedett a hadsereg és a Monarchia gazdasági egységéből. Hónapokig tartó tárgyalássorozat kezdődött Andrássy Gyula, Kossuth Ferenc és az uralkodó között. Megegyezés híján 1905 nyarán Fejérváry Géza bárót az ún. parlamenten kívüli kormány élére nevezte ki. A darabontkormányt (a miniszterelnök egy korábbi bécsi tisztsége miatt nevezték darabontnak) nagy ellenszenv fogadta. A koalíció vezérlő bizottsága árnyékkormányként működött. Útmutatásokat küldött a megyéknek, ellenállási alapot gyűjtött, hogy a kieső tisztviselői fizetéseket pótolják. Néhány hónapon belül már nem a kormány, hanem a koalíció volt az úr. Az országban a teljes káosz jelei mutatkoztak. Bécsben hadműveleti tervet (Fall U) dolgoztak ki az ország katonai megszállására, hogy a közigazgatásban a rendet helyreállítsák. A kormány belügyminisztere, Kristóffy József tárgyalt a szociáldemokratákkal, és megígérte nekik az általános titkos választójog bevezetését. (Ez annál is hihetőbbnek tűnt, mert Ausztriában már ekkor megkezdődtek a tárgyalások a választójog kiszélesítéséről, ami 1907-ben be is következik.) A megkötött ún. Kristóffy-Garami-paktumhoz csatlakoztak még a kisszámú polgári radikálisok, és pártolta az ügyet Ady Endre is. A nemzeti koalíció ellen, a kormány mellett több tüntetést is szerveztek; a legnagyobb a szeptember 15-i általános sztrájkkal összekapcsolt "vörös péntek" volt. A kormányozhatatlanná váló országban a zűrzavart tetézte, hogy február 19-én a királyi biztos oszlatta fel az országgyűlést, és az Országház épületét katonaság szállta meg. A meginduló újabb tárgyalások eredményeként április 4-én a koalíció vezetői megegyeztek a királlyal: felhagynak a katonai követelésekkel, megszavazzák a költségvetést és az évi újonckiegészítést, és nem szüntetik meg a vámközösséget. A király felmentette Fejérváry-kormányt és a megbízható 67-es Wekerle vezetésével kormányra engedte a koalíciót. Az 1906 tavaszi új képviselő-választásokon a nemzeti koalíció elsöprő győzelmet aratott.
[10]
1911. február 4.
Megszületett Püski Sándor
1935-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Az 1930-as évektől jelentős szerepe volt a magyar irodalmi életben: a népi írók műveinek támogatására 1939-ben megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, amely fennállásának 12 éve alatt 150 könyvet jelentetett meg, köztük Veres Péter, Sinka István, Asztalos István, Németh László, Balogh Edgár, Darvas József - és még sokan mások - műveit. Az 1942-es és 43-as szárszói konferenciák egyik szervezője volt, 1944-ben részt vett az antifasiszta mozgalomban. Kiadói tevékenységét 1949-ig folytathatta, akkor kiadóját, könyvesboltját államosították. Ezután kerámiakészítésből tartotta fenn családját. 1962-ben hamis vádak alapján egy évre bebörtönözték. 1970-ben feleségével az Egyesült Államokba települt, s New York magyar negyedében megalapította a Püski-Corvin Magyar Könyvesházat, amely a határon túl élő magyarság egyik szellemi központjává vált, 1975-től Püski Kiadó néven ismét könyvkiadásba fogott. 1988-ban hazatért, és Budapesten alapított kiadót és könyvkereskedést, tevékenységével támogatta a rendszerváltozást. 1995-től a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja. 1990-ben Bethlen Gábor-díjat, 1995-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat, 1996-ban Magyar Örökség-díjat és Bocskai István- díjat kapott, 2001-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. A Magyar Művészeti Akadémia 2002-ben neki ítélte a 2001-es akadémiai aranyérem kitüntetést.
[11]
1926. február 4.
Megszületett Grosics Gyula
A dorogi születésű labdarúgó a Teherfuvar, a Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusaként 1947-62 között 86 alkalommal őrizte a válogatott hálóját. A világ legjobb kapusai között tartották számon. Nemcsak kitűnő hálóőr volt, hanem új színt is vitt kapusjátékba: körültekintően irányította a védelem munkáját, együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva, szinte negyedik hátvédként hárította el a veszélyt, sőt ellentámadások indítására is lehetőséget adott. Az 1950-es évek legendás Aranycsapatának tagjaként az 1952. évi helsinki olimpián aranyérmet, az 1954. évi svájci világbajnokságon pedig - akkor csalódást keltően - ezüstérmet szerzett a magyar nemzeti válogatottal. Ezután még két világbajnokságon is védte a magyar csapat kapuját. A Honvéd színeiben három bajnokságot is nyert. Visszavonulása után Tatabányán és Salgótarjánban edzősködött. 1969-től nyugdíjaztatásáig a Volán SC ügyvezető elnöki tisztségét látta el. 1989 után az MDF, majd a Fidesz soraiban részt vett a közéletben.
[12]
1945. február 4.
Megnyílik a jaltai konferencia
A szövetséges hatalmak Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével csúcstalálkozót tartanak a Krím félszigeten, Jaltában (1945.02.04-12). Megegyezés születik, hogy
- a Szovejtunió belép a Japán elleni háborúba, és
- beleegyezését adja az Egyesült Nemzetek Szervezetének alakuló közgyűlése összehívásához.
- Lengyelország határait nyugati kompenzáció mellett keleten a Curzon vonal mentén húzzák meg,
- a kelet-európai kisállamokban ideiglenes koalíciós kormányokat hoznak létre a demokratikus pártok részvételével.
[13]
1946. február 4.
Nagy Ferencet választják Magyarország miniszterelnökévé
Nagy Ferencet (1903-1970) választják Magyarország miniszterelnökévé. Református kisparaszti családban született. Hat elemit végzett, autodidakta módon képezte magát tovább. Huszonnyolc éves koráig szülei földjén gazdálkodott. 1930-ban egyik alapítója volt az ellenzéki Független Kisgazdapártnak, 1945. augusztus 20-ig főtitkár. A német megszállás után a Gestapo letartóztatta. 1945-ben a Magyar Parasztszövetség, majd a kisgazdapárt elnöke. November 29-től a nemzetgyűlés elnöke. 1946. február 4-től-1947. június 2-ig miniszterelnök. Ellenezte mind a Horthy-rendszer visszaállítását, mind a kommunisták hatalomátvételét. Olyan parlamentáris demokráciát tekintett eszményképének, amelyben a birtokos parasztságé a politikai vezető szerep. 1947. június 2-án, miután svájci útja idején kommunista részről megvádolták, hogy köze volt az ún. "kisgazdapárti összeesküvéshez", lemondásra kényszerül. Külföldön maradt, és az Egyesült Államokban telepedik le. Tevékeny szerepet játszik a magyar politikai emigráció munkájában. 1970-ben vonul vissza. Halála előtt haza akart látogatni Magyarországra.
[14]1960. február 4.
Öregségi és munkaképtelenségi járadékot ítélnek meg
Miután a tsz-tagok is rendes nyugdíjjogosultsághoz jutottak, február 4-én öregségi és munkaképtelenségi járadékot ítéltek meg azon idős vagy munkaképtelen tsz-tagok részére, akik koruknál fogva már nem tudják megszerezni a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt. A járadék összege havi 260 Ft. Az öregkor kezdete férfiaknál 70, nőknél 65 év. A propaganda kihasználta az intézkedés reális magvát: Európában egyedülálló, a költségvetésből fizetendő járadékforma született.