Kennedy matyóbabájától a cinkotai „Krisztusig” – az ismeretlen forradalom
2016. szeptember 9. 15:17
Tartott-e a hatalom az „ellenforradalom” megismétlődésétől az események 10. évfordulóján? Hogyan viszonyult John Fitzgerald Kennedy a magyar forradalom ügyéhez? Hogyan vehette rá egy cinkotai autóalkatrészgyárban dolgozó munkásőr ismerőseit, hogy egy, a vállalathoz befurakodó imperialista kémek aknamunkájáról szóló mesével segítsenek neki egy páncélszekrényt feltörni? Hogyan fogadták Amerikában az 56-os magyar menekülteket? Mennyire különböztek egymástól az USA-ba különböző korokban kivándorló magyarok? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatott, aki ellátogatott az 1956-os Intézet Alapítvány és az Eszterházy Károly Egyetem (korábban Főiskola) közös szervezésében megrendezésre kerülő 1956 és a szocializmus: Válság és újragondolás című, jelenleg is zajló gigakonferenciára.
1956 és a szocializmus
Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Egyetem rektora többek között saját 1956-os egri eseményekkel való megismerkedésének történetét is érintő köszöntőjét követően Romsics Ignác, az általa vezetett Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskola történetéről és jelenéről beszélt.
Rainer M. János 1956 és a szocializmus című előadásában az európai történettudományra jellemző dekádszemlélet 1956-os forradalom témájával kapcsolatos szerepére rámutatva számba vette, hogyan ünnepelte a szakma a forradalom kerek évfordulóit. Az előadás elején a történész idézte Heltai Györgyöt, aki a forradalom szocialista jellegét emelte ki, Manés Sperber osztrák írót, aki valódi, vagyis felszabadító forradalomként definiálta az eseményeket, valamint ismertette Pierre Fougeyrollas filozófus gondolatait, aki a magyar események hatására lépett ki a Francia Kommunista Pártból. A történész kiemelte, hogy bár a részletek tekintetében eltértek a vélemények, azzal szinte minden, magyar forradalommal foglalkozó értelmiségi egyetértett, hogy 1956-nak köze volt a szocializmushoz.
Kifejtette, hogy a szocializmus fogalma manapság leginkább az 1917-től 1991-ig több országban létező szovjetrendszer megnevezésére szolgál, 1956-ban azonban Magyarországon még több mindent jelentett: elsősorban az akkori szovjet típusú rendszer társadalmi, gazdasági és politikai gyakorlatának tapasztalataira utalt, de emellett egy kanonizált politikai ideológiát és egy történetfilozófiai perspektívát is jelentett, amennyiben megőrzött valamennyi kapcsolatot Marx kritikai elméletével, 19. századi emancipációs víziójával is.
A magyar társadalom elutasította a szovjetrendszer praxisát, kritikusan viszonyult az ideológiához, a perspektívafogalommal azonban nemigen foglalkozott. 1956-ban az egyetemisták programpontjaiban a reformkommunista gondolatok mellett a függetlenségi motívum, valamint ezen túlmutató követelések (liberális demokrata politikai szervezet kialakítása) is megjelentek, az események főszereplői azonban nem sokat foglalkoztak a szocializmussal: koherens gazdasági programmal például nem álltak elő. 1956. október 23-án nem volt szó kapitalizmusról, ezért azt kell feltételezni, hogy a forradalom nemcsak az állami tulajdont, hanem az állam gazdaságirányító szerepét valamint a tervutasítást is fenntartotta volna.
1989 után a magyar forradalom történeti jelentőségét a történetírás abban látta, hogy megrendítette a szovjet típusú rendszert és modellt adott a rendszer megdöntéséhez: egy hosszú folyamat nyitánya volt, vagyis 1956 vezetett el 1989-hez. A kutató szerint viszont a forradalom alapvetően nem változtatta meg a szovjet típusú intézményrendszert, csak a működtetés stílusa, gyakorlata lett más. Ha a struktúrákat nem is, a mentális keretet, a diktatúrát, mint lélektani állapotot módosította. A kudarc arra a felismerésre vezette az embereket, hogy együtt kell élni a szovjet típusú rendszer valamelyik változatával. A történész szerint a szocializmus magyarországi gyakorlatának megkérdőjelezése, valamint egy alternatíva felmutatása volt 1956 fő jelentősége. A kutató hangsúlyozta, 1956-ban azzal is szembe kellett nézni, hogy az egyén szabadsága és a társadalmi igazságosság elválasztható-e egymástól. Rainer M. szerint a forradalmárok nemmel szavaztak. A kérdést ma is fel lehet tenni, és ha a válasz „nem”, a szocializmus vízió, jövő, és egyfajta erkölcsi parancs marad.
A történész említést tett Simon Hall 1956-os évről szóló, idén megjelent eseménytörténeti összefoglalójáról (1956, The World in Revolt) is, amely szerint a magyar forradalom csak egyike volt az év fontos eseményeinek, mivel az egyszerű emberek a nagyobb szabadság elérése és egy igazságosabb világ felépítése érdekében a világ számos pontján felemelték a szavukat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
