Kennedy matyóbabájától a cinkotai „Krisztusig” – az ismeretlen forradalom
2016. szeptember 9. 15:17
Kennedy és a forradalom
Máté Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem történelem tanár mesterszakának hallgatója JFK és az 1956-os magyar menekültek című előadásában kifejtette, hogy Kennedy először massachusettsi szenátoraként került kapcsolatba a forradalmárok ügyével. A legelső 1956-os távirat november 5-én érkezett hozzá 1956-tal kapcsolatban egy massachusettsi állampolgártól (amerikai katonai interveciót sürgetett Magyarországon). A küldemények folyamatosan érkeztek a szenátorhoz, és idővel egyre több lett a levél, és egyre kevesebb a távirat (magánszemélyek és szervezetek is írtak Kennedynek).
A levelekre az első időszakban beosztottjai küldtek egy háromsoros sablonválaszt, idővel azonban saját aláírása is a válaszlevelek aljára került. Érdekesség, hogy a név alapján sok esetben arra lehet következtetni, hogy a küldő nem magyar volt (legfeljebb csak egy távoli őse lehetett az). Férfiak és nők vegyesen küldtek JFK-nek leveleket – a legtöbb 1957 januárjában érkezett hozzá. Kennedy magyar menekülttől először 1958 elején kapott levelet. A levelek témák széles skáláját jártak körbe. Sokat sürgették a katonai intervenciót, hét levélben viszont a feladók azt kérték, (a nagy munkanélküliség miatt) állítsák le a magyarok bevándorlását Amerikába.
1960-ban az elnökválasztási több beszédet is tartott magyar településeket, de ez az amerikai magyar sajtót nem hatotta meg, New Brunswickban például nem is jelent meg a hírekben a beszéd. Ekkoriban nem hangzott el olyan beszéde, amelyek célzottan a magyaroknak szánt, a szovjetek elleni fellépést viszont több helyen is érintette, 1960 augusztusában pedig a bevándorláspolitika kapcsán kifejtette, hogy az elnyomott nemzetek menekültjeit be kell fogadni. JFK támogatta a menekültkvóta-reformot, és minél több menekültet szeretett volna befogadni. Elnökként folyamatosan levelezett, egyeztetett az 56-os magyarokkal. Érdekesség, hogy az 1960-as elnökválasztás során a demokraták azokban az 1956-ban még republikánus többségű államokban szereztek többséget, ahova sok magyar menekült érkezett.
Glant Tibor felszólalásában rámutatott, hogy az 1980-ban hozott menekülttörvényig csak a kommunista diktatúrákból érkezettek számítottak menekültnek az USA-ban. Emellett kifejtette, hogy az amerikai kultúra szerves része, hogy az emberek segítenek, amikor baj van. Az első világháborútól kezdve a szövetségi szintű mellett kialakult egy nem kormányszintű segélyezésű kultúra.
Hangsúlyozta, hogy az 56-osokat másképpen fogadták, mint a többi bevándorlót, az 56-osoknak nagyon jó volt a PR-juk. Karácsonykor egy televíziós show keretében még gyűjtést is szerveztek az 56-os magyar menekültek számára. Hozzátette, az az Egyesült Államok is teljesen más volt a korábbiakhoz képest, amelybe az 56-osok érkeztek, és kifejtette, úgy véli, identitás szempontjából nemcsak az óhaza, hanem az elképzelt óhaza is rendkívül fontos szerepet játszott. A magyar menekültek kedvező fogadtatása ellenére meg kell említeni, hogy politikai szerepük idővel megkérdőjelezhetővé vált, mivel a magyar emigránsok gyakran kerékkötői voltak a kétoldalú kapcsolatok kibontakozásának és megerősödésének.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
