Múlt-kor.hu

Kegyencek cárnője: Nagy Katalin szerelmei, szeretői és sohasem titkolt kapcsolatai

Kegyencek cárnője: Nagy Katalin szerelmei, szeretői és sohasem titkolt kapcsolatai

2020. július 23. 08:21 Bebesi György

„Ez a fiú a többiekhez képest egy angyal”

Természetesen gárdatiszt volt Ivan Nyikolajevics Rimszkij-Korszakov is, aki 1778-ban, a cárnővel való kapcsolata kezdetén még csak a 24. évébe lépett, s más értékekkel rendelkezett, mint elődei: gyönyörű tenor hangja volt, és kitűnően hegedült. A jóképű fiatalember Katalint a görög istenekre emlékeztette. „...ez a fiú olyan, mint Pürosz, Epirusz királya, akit minden festőnek le kellett volna festenie, minden szobrásznak meg kellett volna formáznia…” – írta lelkesülten egy Grimmhez címzett levelében. Az ígéretes kezdés után ez a kapcsolat sem tartott soká, szellemi tekintetben Korszakov sem volt Katalin partnere, másrészről egyre jobban kezdett kiütközni a korkülönbség Katalin és szeretői között.

Az uralkodónő már egyre kevésbé tudta megtartani az „aranyketrecbe” zárt fiatalembereket. A fiatal tiszt először Bruce grófnővel, Katalin első számú udvarhölgyével csalta meg a cárnőt, majd kölcsönösen egymásba habarodtak Jekatyerina Sztroganova grófnővel. Korszakov jól jött ki a kapcsolatból – elsősorban Sztroganov gróf nagyvonalúságának köszönhetően. A felszarvazott férj vett egy palotát Moszkvában a volt feleségnek és Korszakovnak, akik ott halálukig békében élhettek három közös gyermekükkel.

Korszakov menesztése után Katalin hat hónapra magányos maradt, amire korábbi életében nemigen volt példa. A féléves szünet utáni új kegyenc mindössze 22 éves volt. Alexandr Lanszkoj szerény háttérrel rendelkező kisnemesi családból származott, s 1780 novemberében költözött be a palotába. Őt is Patyomkin „fedezte fel” és mutatta be a cárnőnek, aki így jellemezte aktuális kedvesét: „kedves, vidám, őszinte, végtelenül szelíd”. Kapcsolatuk jellege is alapvetően más volt, mint a korábbiaké, Katalin szinte anyai szeretettel fordult feléje.

Az intelligens és tapintatos fiú pedig kihasználta a lehetőséget, hogy tanuljon, képezze magát. Lanszkoj szerette a művészeteket, szívesen járt színházba Katalinnal, remek humora volt, és személyétől határozottan jobb lett a hangulat a cári udvarban, még Patyomkin is teljesen elégedett volt a kialakult helyzettel. A cinikus Bezborodko kancellár úgy jellemezte Lanszkojt, hogy „ez a fiú a többiekhez képest egy angyal”. Az angyal azonban 1784 júniusában eltávozott, néhány nap alatt elvitte a diftéria. Katalint rendkívüli módon lesújtotta kedvese elvesztése, ágynak esett, és hetekig nem tudta ellátni uralkodói feladatait: „…halála után szánalmas és kétségbeesett ronccsá, valójában nem is létező árnyékká váltam” – emlékezett vissza memoárjában a cárnő.

Katalin életében a szenvedélyes, forró vagy mélyen megélt kapcsolatokat általában kevéssé sikerült próbálkozások követték. Így volt ez a 30 éves Alexander Jermolovval, a következő gárdatiszt kegyenccel, aki természetesen Patyomkin szárnysegédjeként szolgált. Bár Lanszkojt nem pótolhatta, azért a cárnő lelki egyensúlya – levelezése szerint – helyreállt: „A lelkem újra megnyugodott, találtam egy fölöttébb jó képességű barátot”. Bukását Jermolov alig másfél év után saját ostobaságának köszönhette. Annyira stabilnak vélte helyzetét, hogy a cárnőnél megvádolta egykori patrónusát, Patyomkint azzal, hogy elsikkasztotta a pozíciójától megfosztott krími tatár kán számára küldött járadékot. Patyomkin felháborodott fellépése után még aznap közölték vele: kap 130 ezer rubelt és „engedélyt” arra, hogy öt évre elhagyja az országot. Soha többé nem bukkant fel sem az udvarban, sem Katalin életében.

A következő kegyencet is Patyomkin tálalta fel a cárnőnek, amikor azzal bízta meg Alekszander Mamonovot, hogy vigyen el egy akvarellt őfelségének, és kérjen véleményt róla. Az új jelöltről Katalinnak nem volt túl jó véleménye. „A körvonalak szépek, a színösszeállítás azonban nem szerencsés” – írta válaszfeljegyzésében. Ennek ellenére a 26 esztendős, iskolázott, olaszul, franciául jól beszélő, jóképű gárdatiszt, Sztroganov gróf unokaöccse nagyon hamar Katalin szeretője lett. Másfél boldog évet töltöttek együtt, amikor kezdett kiütközni a kettőjük közötti korkülönbség, amit Mamonov egyre fojtogatóbbnak érzett, ahogy a „Kis-Ermitázst”, az ügyeletes kegyencek lakosztályát is. Titkos viszonyt kezdett egy korban hozzáillő hölggyel, a 25 éves Darja Serbatova hercegnővel. Katalin érzékelte kapcsolatuk megromlását, és bár nehezen engedte el a fiatalembert, amikor megtudta, hogy Serbatova állapotos, nagyvonalúnak mutatkozott: százezer rubelt és egy vidéki birtokot adott nekik nászajándékba. Csupán annyit kötött ki, hogy a pár hagyja el Szentpétervárt. Így történhetett meg, hogy Katalin éppen a 60. születésnapján egyedül maradt.

Élete utolsó időszakát a megismerkedésükkor, 1789-ben mindössze 22 éves Platon Zubov töltötte ki, aki szintén gárdatiszt volt, ám az egyetlen, aki nem Patyomkin ajánlására lett a cárnő kegyence. Platon is, mint elődei, jó kiállású, jóképű ifjú volt, rendkívül becsvágyó, és alaposan visszaélt azzal, hogy a jelentős korkülönbség miatt a cárnő nagyon vonzódott hozzá. Ennek következtében képességeit messze meghaladó befolyásra tett szert az udvarban. Patyomkin megpróbálta ugyan eltávolítani az alkalmatlan és túlságosan kiszámíthatatlan, követelődző, intrikus fiatalembert, ám 1791-ben ő távozott az élők sorából. Így Zubov egyedül maradt a cárnő mellett, s kapcsolatuk egészen Katalin 1796-ban bekövetkezett haláláig kitartott.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Kegyencek cárnője: Nagy Katalin szerelmei, szeretői és sohasem titkolt kapcsolatai

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra