Múlt-kor.hu

Kegyencek cárnője: Nagy Katalin szerelmei, szeretői és sohasem titkolt kapcsolatai

Kegyencek cárnője: Nagy Katalin szerelmei, szeretői és sohasem titkolt kapcsolatai

2020. július 23. 08:21 Bebesi György

Szeretők körében a trónra

Amikor Katalin már megtehette, a rá jellemző ügyességgel szervezte meg szerelmi életét. Fia születése után békén hagyták, a gyermeket a kor szokása szerint nagyanyja, Erzsébet cárnő vette magához, s gondoskodott a neveléséről. Katalinnak nem sok öröme telt himlőhelyes, részeges férjében, aki mihelyt visszanyerte férfiúi képességeit, azt szolgálólányok kajtatására használta fel. Ezenfelül nyíltan vállalta kapcsolatát Jelizaveta Voroncova udvarhölggyel, így a hercegnő is kapcsolat után nézett: legkézenfekvőbbnek a körülötte szolgálatot teljesítő udvari gárdisták tűntek.

Először Andrej Csernisovval folytatott titkos magánlevelezést, ez a kapcsolat még plátói maradt. Ezt követően ismerkedett meg Szergej Szaltikovval, egy jóképű, 26 esztendős, előkelő családból származó udvari kamarással, „akinek a szépnemnél elért sikereinek nem volt se szeri, se száma”. Kapcsolatukat heves szerelmi szenvedély jellemezte, kedvesétől Katalin teherbe is esett, a gyermeket azonban 4 hónapos korában elvesztette.

Szaltikovot végül elvezényelték az udvartól, s következett a nemesi származású lengyel diplomata, a „daliás, jóképű, nemes és művelt” Stanislaw Poniatowski, akit az angol nagykövet mutatott be Katalinnak. A vonzalom kölcsönös volt, a 23 éves lengyel arisztokrata rendkívül szép férfi volt, ráadásul művelt, szelíd természetű és tiszta jellemű, a vele való kapcsolat a titkos fizikai érintkezéseken túl azt is jelentette Katalin számára, hogy új kedvesétől átfogó áttekintést kapott az aktuális nemzetközi politika folyamatairól.

Időközben fontos változások játszódtak le a cári udvarban is. Egyre többen vélték úgy, hogy a beteges és részeges, botrányt botrányra halmozó, oroszul rosszul beszélő Péter alkalmatlan az uralkodásra, felesége, az udvarhoz, az emberekhez remekül alkalmazkodó, a nyelvet jól beszélő, az orosz szokásokat kifelé látványosan betartó Katalin viszont nála sokkal alkalmasabb lenne a trónra. Ezt az álláspontot elsősorban Besztuzsev-Rumin kancellár képviselte, őt azonban száműzték az udvartól.

Miután Poniatowskit is visszarendelték Lengyelországba, a hercegnőnek hamarosan új szeretője lett egy daliás gárdatiszt, a hétéves háború hőse, Grigorij Orlov kapitány személyében. A női szívek nagy hódítója nem származott előkelő családból, nagyapja még egyszerű sztrelec volt, de magas termetével, fizikai erejével, bátorságával rendkívül népszerű volt katonái körében is. Ez a későbbiekben nagyon fontosnak bizonyult Katalinnak, mivel a vele való kapcsolat magával hozta a gárda tagjainak támogatását is, akik Pétertől nem sok jót várhattak.

A cárevics több ízben tiszteletlen, durva volt Katalinnal, és azt hangoztatta, ha trónra kerül, elválik, és Voroncovát veszi feleségül. A kérdést az tette aktuálissá, hogy Erzsébet cárnő ekkoriban már nagyon sokat betegeskedett, majd 1761. december 25-én elhunyt. Katalin ekkor újból gyermeket várt, ám mindenki számára világos volt, hogy ennek a gyermeknek valójában Grigorij Orlov az apja.

Ekkor vette kezdetét Katalin III. Péter néven trónra lépő férjének 186 napos uralkodása – vagy inkább ámokfutása. Bár az új cár nagynevű névrokona hagyományait kívánta folytatni, s óriási ambícióval lépett a trónra, annyira szerencsétlenül politizált, hogy alig fél év alatt magára haragította az egész országát, ráadásul külpolitikailag is kudarcot vallott. Feleségével való kapcsolata sem javult, válási szándéka egyre szélesebb körben vált ismertté, mindenütt Voroncovával jelent meg, ezzel környezete és a külföldi követek gúnyolódását váltotta ki, mert szíve választottja – finoman fogalmazva – nem tündökölt szépségével.

T. Bolotov memoáríró, amikor a kegyenc udvarhölgyet megpillantotta, így összegezte benyomásait: „Ah! Istenem, hogy lehetséges ez? Hogy lehet, hogy ilyen kövér, esetlen, durva arcú, csúnya és hervadt nőt szeret – és ilyen erősen szeret az uralkodó?” Túl ezen, Péter minden alkalmat megragadott, hogy nyilvánosan is megalázza a feleségét.

Úgy tűnt, hogy Katalinra előbb-utóbb kolostor, száműzetés vagy még rosszabb, halál vár, ezért, amikor a gárda és az orosz társadalom többsége szembefordult Péterrel, Katalin teljes szívével támogatta az összeesküvést, és a XVIII. századi orosz történelem sokadik gárdapuccsával 1762. június 28-án átvette a hatalmat. II. Katalin néven koronázták cárnővé. Az államcsínyben szerelme, Orlov, annak testvérei, valamint a gárda is kulcsszerepet játszottak. A bukott uralkodót Ropsa erődjébe zárták, ahol máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Kegyencek cárnője: Nagy Katalin szerelmei, szeretői és sohasem titkolt kapcsolatai

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra