Kannibál himnusztól a szent emberhúsig – az emberevés rövid története
2017. május 12. 15:00
Kegyetlen ősök és éhező fáraók
Az antropofágia – ahogyan az antropológusok manapság a legszívesebben nevezik a jelenséget – már jóval a Homo sapiens felbukkanása előtt megjelent. A modern ember és a neandervölgyi közös őse, a Homo antecessor barlangi lakóhelyein az antropológusok 600 ezer évvel ezelőttre datálható, húsától megfosztott emberi csontokat találtak. Az Etiópiában talált legkorábbi Homo sapiens-csontokon szintén emberevésre utaló jeleket fedeztek fel a kutatók.
Nehéz megmondani, távoli őseink miért ették meg egymást. Vannak kutatók, akik szerint az élelmiszerhiány mindenképpen fontos faktor lehetett, mint ahogy az is, hogy a holttest, amelyet hagytak lebomlani, könnyedén leopárdok vagy oroszlánok martalékává válhatott. A felső paleolitikum idején már mélyebb jelentés társult hozzá. Az angliai Gough-barlangban talált, i. e. 15 ezerre datálható emberi koponyák közül a kutatók szerint többet is ivóedényként használtak, ami arra utal, hogy az emberevés rituális funkciót látott el azon személyek esetében, akik meglátogatták a barlangot. Ez esetben nem a túlélés függött az antropofágiától – nyilvánvalóan szakrális rítusról volt szó.
A ritualizált kannibalizmus nemcsak, hogy nem tűnt el a történelem során, hanem az egyik első írásbeli civilizáció életében, az ókori Egyiptomban is komoly szerepet játszott. 1881-ben Gaston Maspero francia régész a szakkarai nekropolisz egyik sírjában élénk színekkel megfestett reliefeket talált: aratási jelenetek, templomi ünnepek, csaták ábrázolásait, valamint rituális feliratokat. Kiderült, hogy ezek az Óbirodalom idejéből származó vallásos szövegek, amelyet Piramisszövegeknek neveztek el, és amelyek már végső változatukban szerepelnek néhányban a legkorábbi sírhelyek közül, ami arra utal, hogy a szövegek már az írás megjelenése előtt léteztek.
A Piramisszövegek talán legkülönösebbjei azok, amelyek kannibalizmusra vonatkoznak – de nem csak emberek, hanem istenek megevésére is. A szövegek talán leghíresebbike, a Kannibál himnusz szerint „Vénisz király embereket eszik, és istenekkel táplálkozik... atyáival táplálkozik, anyáival táplálkozik, szellemeket és isteneket nyeldes, és Mennyei Bikaként belsőségeiket eszi”. A Kannibál himnusz a történelem előtti, ködös időkbe vezet el, amikor a Nílus-delta hadurai rituálisan elfogyasztották legyőzött ellenségeiket, és ezt a tevékenységüket szakrális jelentéssel ruházták fel. Szicíliai Diodórosz több ezer évvel később, az i. e. 1. században feljegyzett egy ősi történetet, amelyben Ozirisz isten megtiltotta az egyiptomiaknak, hogy megegyék egymást. Ez a történet még a római időkben sem merült feledésbe, egy olyan korszakra emlékeztetve, amelyben az emberi hús fogyasztása szakrális tevékenységnek számított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
