Indián származású volt az a konföderációs tábornok, aki utolsóként tette le a fegyvert
2021. március 4. 12:18 Múlt-kor
A Konföderáció első indián ezrede
A cseroki szokásjog szerint halált érdemelt az a személy, aki a törzsi földek „eladásáról” a nép jóváhagyása nélkül dönt. Ennek megfelelően az erőszakkal átköltöztetett indiánok hajtóvadászatba kezdtek: 1839-ben pedig kivégezték Watie nagybátyját és unokatestvérét, akik szintén a szerződés aláírói között szerepeltek. Neki azonban sikerült megmenekülnie a hasonló sorstól, miközben a cseroki „ellenzék” prominens tagjává, valamint Ross törzsfőnök ellenségévé vált.
Családtagjainak haláláért bosszút állt, és meggyilkolta James Foremant, aki a nagybátyja hóhérjaként volt ismert. Válaszul Ross támogatói Watie testvérét ölték meg. Az 1850-es években az arkansasi bíróság végül felmentette Watie-t Foreman meggyilkolásának vádja alól, és kimondták, hogy tette önvédelem volt. Unokaöccse védte őt a tárgyaláson. Időközben jövedelmező, rabszolgákkal megművelt ültetvényt alakított ki az új területen.
Amikor 1861-ben kitört az amerikai polgárháború, Watie nem vesztegette idejét: azonnal csatlakozott a Konföderációhoz, a washingtoni szövetségi kormányzatot ugyanis a cserokik közös ellenségének tekintette. Megszervezte a déli csapatok első indián lovasezredét, a cseroki hegyi lövészezredet, amely igen korán biztosította az indián területet a rebellis állam számára. (Egyébként a cserokik közül sokan álltak az északiak oldalára.)
Watie tehetséges parancsokká vált, aki a harcmezőn, de a merész rajtaütések alkalmával is megállta a helyét. Az 1862 márciusában, az Arkansas állam területén zajló Pea Ridge-i csata során emberei például annak ellenére szerezték meg az Unió ágyúit, hogy a déliek már vesztésre álltak. A legnagyobb haditettüket 1864. június 15-én hajtották végre, amikor elfoglalták a J. R. Williams nevű északi gőzöst. Néhány hónappal később pedig egy másfél millió dollár értékű hadizsákmányt kaparintottak meg egy uniós vonatszerelvény megtámadásával. Azonban olyan jelentések is érkeztek északról, hogy Watie csapatai az egyik rajtaütésük során minden afroamerikait megöltek, még a sebesülteket sem kímélték.
Nem volt hajlandó elismerni az északiak győzelmét
A polgárháború második felében tevékenysége jórészt abból állt, hogy azon indián területeket vegzálta, amelyek látványosan támogatták az Uniót. Leégette otthonaikat, elpusztította az élelmiszerkészleteiket, így több ezer éhező, nincstelen menekültet hagyott maga után. Azt követően is hű maradt a déliekhez, hogy a cseroki törzs tagjainak többsége 1863-ban elutasította a szövetséget a Konföderációval. A jutalma a dandártábornoki cím lett.
Olyannyira elkötelezett volt a Dél iránt, hogy sokáig nem is volt hajlandó elismerni Észak győzelmét. Csupán hetekkel azután tette le a fegyvert, hogy Edmund Kirby Smith tábornok 1865. május 26-án a texasi Galvestonban tárgyalni kezdett, majd a Konföderáció Mississippin túli serege június 2-án megadta magát. 75 napnak kellett eltelnie azt követően, hogy Robert E. Lee találkozott Ulysses S. Granttel Appomattoxban, mire 1865. június 23-án az utolsó déli tábornok, Stand Watie is kapitulált.
A polgárháborút követően hazatért, hogy újjáépítse azt, amit a testvérharc porig rombolt. Később Washingtonban igyekezett képviselni a „déli” cserokik érdekeit, a kormány azonban inkább Ross törzsfőnökkel tárgyalt, pontosabban kijátszotta egymás ellen a két cseroki pártot. Watie 1866-ban önkéntes száműzetésbe vonult, és igyekezett távol maradni a politikától, öt évvel később ültetvényesként hunyt el otthonában.