Ilyen volt fénykorában a Tabán
2015. szeptember 4. 12:24
205 évvel ezelőtt, 1810. szeptember 5-én – miközben a lakók többsége a környező szőlőhegyeken szüretelt – egy hatalmas tűzvész szinte teljesen elpusztította Buda egyik legkülönlegesebb városrészét, a Tabánt (Rácvárost). A katasztrófában mintegy százan vesztették életüket, és közel ezer épület égett le teljesen a tragédia során. 1875 júniusában az Ördög-árok nevű patak kiáradása is komoly károkat okozott a városnegyed épületeiben. Bár a szűk utcáival, vendéglőivel és borozóival a többi budai városrész közül kilógó, a művészek által különösen kedvelt negyednek kétségkívül megvolt a maga romantikája, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a 19. század végén a többnyire szegények lakta, csatornázatlan utcákból álló, falusias Tabán lebontásáról határozott. A munkálatok az első világháború és a gazdasági válság miatt elhúzódtak, és a városrészt végül csak az 1930-as évek közepén bontották le. Bár nagyszabású terv született a városrész fürdőparadicsommá történő átalakításáról, a projekt végül nem valósult meg. A Fortepan fotóival emlékezünk a „magyar Montmartre”-ra.