Fürdőruhát már az ókori rómaiak is hordtak, úszódresszük pedig kísértetiesen hasonlított az 1960-as években megjelenő bikinire. A középkorban, valamint a kora újkorban még csupán a pórnép szokása közé tartozott az álló- és folyóvizekben történő megmártózás. A 18-19. században bár már megélénkült a fürdőzési kedv, a ruhák még meglehetősen szemérmesek voltak: kínosan ügyeltek arra, hogy az anyaga víz hatására se legyen áttetsző, a kéz- és lábfejen, valamint a fejen kívül ne lógjon ki semmi, továbbá a maximális biztonság kedvéért a fürdőruha alsó szegélyébe köveket is varrtak, nehogy felemelkedjen a víz tetejére. A századfordulón, valamint a 20. század első évtizedeiben a fürdőruhadivat kissé engedékenyebb lett, egyre több mezítelen testrész kandikált ki a szövet alól, ám a mai bikinidivathoz még mindig nem lehet hasonlítani.