Így ábrázolták a szovjet tudományos magazinok a világűrt és az azt meghódító embert
2020. március 22. 16:38 Múlt-kor
Egy magas sztélé emelkedik ki a mély kráterek szabdalta felszínből, árnyékot vetve a nem messze rendezett sorokban álló tornyokra. Az építményeket hosszú és egyenes vonalak kötik össze, amelyek egy kozmikus sakktáblaként hatnak. A föld nyugodtan vonul a fekete égbolton, mellette egy logó díszlik „Teknika-molodezsi” címmel, amely magyarra lefordítva annyit jelent, hogy „Technológia fiataloknak”. A szovjet tudományos ismeretterjesztő magazint 1933-ban adták ki először. Egy 1969-es számának borítóján a szovjet űreszköz a Luna-9 látható, amely ugyan még ember nélkül, de elsőként landolt a Holdon 1966-ban. Egészen különleges, ahogyan a szovjetek a hidegháborúban a világűrt és az azt meghódító embert ábrázolták – a propaganda szemüvegén keresztül.
Holdbéli propaganda
A fent leírt holdbéli táj egyike a 250 földönkívüli tájnak, amely a nemsokára publikálásra kerülő Alexandra Sankova által jegyzet „Soviet Space Graphics: Cosmic Visions from the USSR” (Szovjet űrgrafikák: kozmikus víziók a Szovjetunióból) című könyvben lesznek láthatóak. A szerző Alexandra Sankova az általa alapított Moskow Design Museum közreműködésével készítette el könyvét. Az „Űrgrafikák” jelentős számban jelentek meg a szovjet ismeretterjesztő tudományos lapokban, amelyeknek száma a hidegháború tetőfokán elérte a kétszázat.
A 1950-es évek közepétől egészen az 1970-es évek közepéig a kozmosz az egymással vetélkedő két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedésének a színtere lett. Bár az űrkorszak a Szputnyik-1 szovjet műhold sikeres földkörüli pályára állításával indult, a korszak végén végül az Egyesült Államok tudott elsőként embert küldeni a Holdra 1969-ben.
Az űrkorszakot megidéző szovjet illusztrációk, de még a valóságtól sokkal elrugaszkodottabb a tudománytól távol álló, suhanó csészealjakat és fura, futurisztikus szerkezeteket bemutató képek sem pusztán a szórakoztatást szolgálták, hanem sokkal inkább az emberiséget egy tökéletesebb jövőbe röpítő kommunizmus küldetését propagálták. A szovjet kozmonauták nyílt levele a fiatalokhoz a „Technika-molodezsi” egyik, 1962-es számában a következőképen hirdette az asztronauták tevékenységének fontosságát a kommunista jövőkép formálásában: „ (…) közülünk mindenki, akit fellőnek az űrbe, mélyen hisz abban, hogy munkája erősíti nemcsak a szovjet tudományt, de a szovjet embereket is, és közelebb hozza a kommunista jövő megvalósítását, amely egykoron majd az egész emberiség jövője lesz.”
Sankova szerint a tudósokat, asztronautákat és a repülőgép-mérnököket hősként kezelték, hiszen a világűr meghódítása egy rendkívül népszerű téma volt az országban. „A Szovjetunió sikerei az űrkutatásban és a világűr meghódításában a propaganda fontos eszköze volt” – magyarázta az Atlas Obscurának adott interjújában. A fantasztikum világába kalauzoló képek és rajzok azt sugallták, hogy a kulturális forradalom gondolatának nem kell a földön ragadnia.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
