Hófehérke, New York és az Édenkert: a történelem hét leghíresebb almája
2023. január 10. 14:20 Kulcsár Ádám
Hófehérke végzete
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” – kérdezgeti az ismert mese gonosz mostohája a beszélni tudó tükrét, amely Hófehérke hajadonná válása – vagyis hétéves kora – után már nem azt feleli, hogy „Te vagy az”. A legelterjedtebb meseváltozat szerint a királyné ekkor a vadászát bízza meg a nálánál egyre szebb mostohalánya megölésével. A férfi azonban megkönyörül a lányon, ezért az uralkodónőnek a parancs végrehajtását bizonyítandó egy vadkan szívét viszi el. Az eredeti mese ennél is morbidabb volt: a királynő ugyanis Hófehérke máját és tüdejét kérte, amelyet aznap vacsorára tálaltak volna fel. A Grimm testvérek 1812-es gyűjteményében pedig a gonosz mostoha a lány vér szerinti anyja volt, aki egyszerűen csak otthagyta Hófehérkét az erdőben.
Az Európa nagy részén közismert német mese néhány kutató szerint valós történeten alapszik. Az egyik elmélet szerint Waldeck grófjának lányáról szól a történet. A 16 éves Margarethát 1549-ben mostohaanyja eltávolította az udvarból, a Brüsszelbe érkező leány szépsége pedig felkeltette a későbbi II. Fülöp spanyol király figyelmét, ami miatt Margarethát 21 éves korában eltették láb alól, halálát valószínűleg mérgezés okozta. További érdekes meseadalék, hogy Waldeck grófja kvázi rabszolgákként dolgoztatta saját gyermekeit a rézbányáiban, az alultápláltság és a nehéz fizikai munka miatt végtagjaik eltorzultak, és a nép körében csak szegény törpékként emlegették őket. A mese almás vonala (a mostoha többek között egy „megbabonázott/mérgezett” almával kívánja másvilágra segíteni a lányt) egy ősi német történetből eredhet, amely szerint egy idős férfi mérgezett almákat adott a gyermekeknek, akik lopni mertek a gyümölcsöséből.
A régebbi verziókban a történet vége is eltér a közkeletűtől: a lányt ott nem a herceg csókja ébreszti fel, hanem, amikor a lóra feltéve visszaviszik a kastélyba, az egyik zökkenőn esik ki az alma a torkából. Azt a részt persze homály fedi, hogy a herceg miért vitte a holttestet a kastélyba. De bizarr a Grimm testvérek variánsának befejezése is. Náluk a királynénak vörösen izzó vascipőkben kell táncolnia, amíg meg nem hal.
Newton múzsája
„Vacsora után, mikor az idő melegebbre fordult, kimentünk a kertbe, és teát iszogattunk néhány almafa árnyékában, csak ő meg én. Egyszer csak azt mondja nekem: pont ugyanilyen helyzetben volt, amikor a gravitáció elmélete testet öltött elméjében. Miért kell az almának mindig merőlegesen leesnie a földre? – kérdezte egykoron önmagától a földön ülve” – írta le 1726-ban William Stukeley az idős Newtonnal való beszélgetését.
Minden idők egyik legnagyobb és egyben legelviselhetetlenebb, legkötekedőbb zsenije Cambridge-ben koptatta a padot, amikor az 1665-ös pestisjárvány miatt mindenkit hazaküldtek. Isaac Newton – és így az emberiség – paradox módon sokat köszönhet a pusztító járványnak, mivel a tudós legtermékenyebb évei pont arra az időszakra estek, amikor visszavonult a szülőfalujába. A leghíresebb Newton-legenda is ehhez az időszakhoz kapcsolódik. E szerint éppen egy gyümölcsfa alatt ült – elmélyülten gondolkodva, hogy mi tartja a Holdat a Föld körüli pályán –, amikor egy alma a fejére pottyanva elindította benne a gondolatmenetet, hogy a tárgyak miért esnek pontosan lefelé, és ez vezetett el a gravitációs kölcsönhatás felismeréséhez. Newton felfedezése az volt, hogy nem csupán a Föld vonzza az almát, de az alma is a Földet. Tehát ha eldobjuk a gyümölcsöt, akkor a bolygó is elmozdul az ellenkező irányba.
Minden bizonnyal Newton és az utókor is kiszínezte a „fejbevágó” történetet, amely a kortársak közül egyedül Stukeley feljegyzései között olvasható. Ettől természetesen még nem kizárt, hogy a forradalmi gondolatot valóban egy alma lepottyanása ihlette.
A város, amely sohasem alszik
New York állam az Egyesült Államok egyik legnagyobb almatermesztő vidéke, azonban legnépesebb városa, az Új-Amszterdam néven hollandok által alapított New York mégsem ezért kaphatta becenevét. Valójában nem tudjuk pontosan, honnan jött a Nagy Alma.
Egy népszerű, ám hamis szóbeszéd szerint a XIX. század elején bordélyházat nyitó, magát Évának szólító francia Evelyn Claudine de Saint-Évremond hívta (egy kis bibliai hatást keverve) almáknak a „lányait”, így ráragadt a Nagy Alma név. És mivel akkortájt a városban volt a környék legtöbb örömtanyája, hamar ráragadt a Cityre. Mások szerint egy harlemi éjszakai klub kölcsönözte a nevet New Yorknak.
A legfelkapottabb elmélet az elnevezést John Fitz Gerald helyi újságíró cikkeihez kapcsolja, ő 1920 körül lovászfiúktól hallotta először, hogy így nevezték New Yorkot, állítólag a lóversenypályák alakja miatt. Ekkortájt a dzsessz előfutárának számító ragtime zeneszámokban is felbukkant a Nagy Alma kifejezés.
A későbbi években a lakóinak számát 8 millió fölé tornászó városban kezdett elhalványulni e melléknév, és az 1970-es években egy reklámkampányban tudatosan kezdték ismét elterjeszteni a szerethető nevet, hogy az ország legnépesebb, ám gazdasági nehézségekkel küzdő és hihetetlen magas bűnözési arányokat magáénak mondható városa (amely soha nem alszik) új, turistacsalogató arculatot és hiteles szimbólumot kaphasson. Az odalátogatók mind szerettek volna kapni egy falatot a Nagy Almából, így a melléknév ezúttal megragadt.
Érdekesség, hogy 1673-ban, amikor a holland–angol háborúk során rövid időre ismét holland kézre került a város, az uralkodóházuk felé való tisztelet jeléül „New Orange” (Új-Narancs) névre keresztelték a települést.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
