Lángoló fáraó, feláldozott inka szüzek, tbc-s magyarok – hét híres múmia
2020. április 28. 08:13 Kulcsár Ádám
Lenin, a múmia
A korabeli hivatalos jelentések szerint agyvérzésben (valójában inkább szifilisz következtében) elhunyt Lenin családtagjai egyszerű temetést terveztek, az első bolsevik diktátor politikai utódai azonban úgy döntöttek, hogy bebalzsamozzák és közszemlére bocsájtják a vezért.
Az első kétbalkezes boncnokoknak azonban nem sikerült a formalinos tartósítás, így a fából készült, ideiglenes mauzóleumban elhelyezett holtest már Lenin halála után hat nappal, 1924. január 27-én szürkülni kezdett.
Február végén már orrán is fekete foltok jelentek meg, szemürege pedig besüppedt. A sebtében felállított hullakonzerváló bizottság a külföldi hűtőszekrényekben látta a megoldást.
Március közepén a földszínű, gyűrött fülű Lenint – akinek bőrén már egyre több barnás folt éktelenkedett, kezei kékeszöld színűre változtak, és a bomló testből áradt a hullaszag – lejegelték.
Ezután egy ukrán anatómust halállal fenyegettek meg, ha nem talál megoldást a szovjet vezető „rendbehozatalára”. Az ekképp „megbízott” szakember eltávolította a belső szerveket, ecetsavval kiöblögette a testüregeket, a beesett szemet üvegszemre cserélte, a penészfoltokat letörölgette, majd pedig formalinfürdőbe áztatta a holttestet.
Két hónap alatt az egykori munkásmozgalmi vezetőből szalonképes múmia lett.
Az azóta márványból készült mauzóleumot, valamint üvegkoporsót kapott tetemet az eltelt 90 év óta minden egyes évben egy időre elzárják a nyilvánosság elől, és miután leveszik hátulgombolós öltönyét (amelyből tízévente újat kap), majd megismétlik a bizarr fürdőt.