Hét ember, akit véletlenül élve temettek el
2016. december 23. 08:47
A polgármester és az italozó sírásók
John Snart 1817-ben publikált, Thesaurus of Horror című könyvében egy 80 évvel azelőtti, hátborzongató történetet mesélt el. A délnyugat-angliai Bath szeretett, az elbeszélésben csupán Mr. Barth néven említett polgármesterét egy halálos lázroham vitte el. Legalábbis mindenki így gondolta. A 18. század eleji Angliában az volt a szokás, hogy az elhunytat a halál beálltát és annak megállapítását követően minél hamarabb elföldeljék (összehasonlításként: a 16. századi erdélyi fejedelmi családok elhunyt tagjainál megesett, hogy haláluk után fél évvel sem kerültek még a sírjukba).
Az angol sírásók a szertartást követően már félig betemették a sírt, amikor néhány arra járó ismerősük kedvéért megszakították a munkájukat, hogy csillapíthatatlan szomjukat néhány pohárka röviditallal eloltsák. Hangos nevetgéléseik közepette elfojtott nyöszörgésre lettek figyelmesek a félig betemetett sír irányából.
Villámgyorsan rádöbbentek, hogy élve temették el szegény polgármestert, így elkezdték kiásni a sírt, ugyanis a koporsóban lévő oxigén rohamosan fogyott. Azonban mire a leástak a sír mélyére, és újból kinyitották a koporsó fedelét, már késő volt. Cornish megfulladt. Véres térdei és könyökei bizonyítékot jelentettek, hogy nem az alkoholmámor tréfálta meg a sírásókat. A történet annyira megrémítette a néhai városi elöljáró féltestvérét, hogy arra kérte rokonait, saját halála esetén fejezzék le, mielőtt koporsójában a föld alá teszik. Nem akart erre a sorsra jutni, ám nem tudjuk, hogy szerettei képesek voltak-e teljesíteni kívánságát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
