Hét dolog, amit a rómaiaknak köszönhetünk: a betontól a naptári évig
2020. szeptember 22. 08:35 Múlt-kor
Amiért ma is áll a Colosseum
„Téglavárosként találtam Rómára, márványvárosként hagyom itt” – hangzik Augustus császár híres mondása, amely bármennyire is frappáns, a római építészet legnagyszerűbb, bár kétségkívül a háttérben maradó anyagát, a betont nem említi.
Bár nem a rómaiak használták először, ők voltak az elsők, akik széles körben és következetesen használták. Fejlesztéseiknek köszönhető, hogy az oly hatalmas épületek, mint a Colosseum vagy a Pantheon – amely máig a világ legnagyobb átmérőjű, vasalatlan betonból készült kupolája – kétezer év elteltével is állnak.
A rómaiak felismerték, hogy boltíveket és méretes kupolákat könnyebb egy gyorsan száradó, folyékony anyagból építeni, mint kőből, márványból vagy téglából. Az elkészült építménykeretet már egyszerűbb volt „befedni” a díszesebb elemekkel.
A Kr. e. 2-3. században jöttek rá a tökéletes beton összetételére, amelyet Marcus Vitruvius Pollio, Augustus császár hadmérnöke miatt ismerünk.
A Nápolyi-öböl partjának alumínium-oxidban dús vulkanikus porát vízzel, égetett mésszel és vulkanikus hamuval keverték, a masszába pedig tufatörmeléket és lebontott épületekből származó kerámia-, kő- és tégladarabokat is helyeztek.
A rendkívül szilárd és tartós, repedésektől mentes, tengervízben is megkötő beton titka a birodalom bukása utáni zűrzavaros időszakban feledésbe merült, és a 18. századig kellett várni, míg újra felfedezték annak silányabb változatát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
