Házasságba kényszerítéssel és terrorakcióval is próbálkoztak túlvilági szellemek az újkori Nagy-Britanniában
2019. december 12. 17:45 Múlt-kor
Amikor egy jóakaró szellem járja a temetőt
Míg egyesek saját előnyükre és mások kárára bocsátkoztak szellemekkel kapcsolatos átverésekbe, mások ennél nemesebb célzattal ijesztgettek.
1815-ben a The Times című hírlaphoz egyre több hír érkezett arról, hogy a Holborn negyedben található Szent András-templomban és a hozzá tartozó temetőben éjszakánként egy szellem kísért.
Idővel a lap már arról írt, esténként egyre nagyobb „alacsonyabb osztályú” tömeg gyűlik össze a templomkertnél, hogy láthassa a jelenséget.
Egy este aztán általános riadalom tört ki a bámészkodók közt: megjelent a szellem, amely a sírkövek közt járva hisztérikus nevetést, valamint „síri nyögéseket” hallatott.
Végül rendőrök is érkeztek a helyszínre, akik félelem nélkül megközelítették a titokzatos alakot. Kiderült, hogy valójában egy fehér nadrágot, inget és sapkát viselő fiatalemberrel állnak szemben.
A letartóztatott kamasz a 16 éves James Cainessként azonosította magát a hatóságok előtt, és elmagyarázta, hogy egy úriember korábban pénzt adott neki, hogy menjen be a temetőbe éjjel, és vizsgálja ki a szellemjárást.
Miután megállapította, hogy az, amit annyian kísértetnek hittek, valójában csak a holdfény különös játéka volt egy sírkövön, úgy döntött, maga öltözik szellemnek, hogy felhívja a „hiszékeny sokaság” figyelmét.
Ezt követően azt tervezte, felfedi magát, hogy az emberek ráeszméljenek, a szellemek nem léteznek. Miután jónevű édesapja tanúskodott Cainess jó magaviselete mellett, a hatóságok büntetlenül szabadon engedték a fiút.
A fiatalember terve egybevágott a kora újkor számos felvilágosult szerzőjének véleményével, miszerint a babonák megcáfolása a közjót szolgálja.
John Locke például már 1693-ban arra biztatta olvasóit, ne engedjék, hogy szolgálóik szellemtörténeteket meséljenek gyermekeiknek, mert ezek miatt egész életükben félnek majd a sötétben.
Cainess is vélhetően felvilágosítani szerette volna szomszédjait alakításával, azonban nem számolt az első benyomások meghatározó erejével.
A fenti esetek mindegyikében végül a racionalitás győzedelmeskedett a hiedelmek felett, azonban az is kitűnik belőlük, mennyire könnyen végződhettek volna ennek ellenkezőjével is.
Ez meglehetősen gyakori lehetett, és az olyan esetek, amelyek során a megtévesztett ember elhitte, hogy a természetfelettivel van dolga, vélhetően ritkán kerültek a hatóságok látókörébe.
Napjainkban sem lehetetlen a szellemekkel való hisztéria keltése: elég belegondolni a brit BBC csatornán 1992-ben élő adásban forgatott dokumentumfilmként vetített (valójában előre felvett) Ghostwatch című alkotás által keltett országos botrányra, vagy a hasonlóképp valódi felvételnek beállított Ideglelés című 1999-es amerikai horrorfilm hatásaira.
A 18. és 19. századi Nagy-Britannia „szellemátverései” rávilágítanak a társadalom megosztottságára is mind a vallás, mind az anyagi helyzet mentén – a paranormális jelenségekbe vetett hit pedig mind az ellentétek szítására, mind a társadalmi előmenetelre „felhasználható” eszköznek bizonyult.
A túlvilág és a természetfeletti erők gondolata valószínűleg mindig is izgatni fogja az emberiség fantáziáját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
