Hat természeti katasztrófa, amely rányomta bélyegét az európai történelemre
2018. március 6. 14:05
Amikor sós lett a Temze vize
1540 tavaszán Anglia lakói hiába várták a tavaszi esőzéseket. A szokatlanul meleg márciust követően április és május tikkasztó forrósággal köszöntött be. A feljegyzések szerint február és március között Londonban mindössze hat alkalommal esett az eső. A kutak és patakok elkezdtek kiszáradni, míg a Temze természetes vízforrásai olyannyira megfogyatkoztak, hogy a sós tengervíz kezdett „felfelé kúszni” a folyóban, ami vérhas és kolera járványokat okozott a régióban.
A kontinentális Európában sem volt jobb a helyzet. A legtöbb gyümölcsfa már júliusra elsorvadt a szárazságban és olyan folyók mint a Szajna vagy a Rajna teljesen kiszáradtak egyes helyeken. A tél sem segített, és Bajoroszágban az emberek még novemberben is rendszeresen fürödhettek a máskor jéghideg hegyi tavakban.
A meleg telet újabb száraz tavasz, majd ismét egy forró nyár követte. Angliában egész erdők pusztultak ki ezekben a hónapokban és egyes helyeken valóságos sivatagosodás kezdődött. Az extrém időjárást a mezőgazdaság sem tudta elviselni. A haszonállatok és a termés pusztulásával pedig egyre súlyosbodó éhínség köszöntött Európára. A helyzet végül 1541 őszén kezdett csak javulni – ekkor azonban olyannyira, hogy a következő évben rendszeressé váltak az árvízek szerte a kontinensen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
