Hat találmány, amely forradalmasította a háztartások életét
2021. szeptember 3. 09:36 Múlt-kor
Az elektromos vasaló: sima ruhák parázs és égésnyomok nélkül
A tűzön vagy tűzhelyen melegítendő, avagy szénnel, parázzsal megtöltendő kezdetleges vasalók előkészítése és használata volt, hogy még a mosásnál is több időt vett igénybe.
A legegyszerűbb vasalókat – az időtakarékosság érdekében egyszerre többet – a tűzön melegítették, és amikor az éppen használatban lévő kihűlt, visszatették a tűzre, és egy forrót emeltek el onnan. A szén- vagy parázstartós vasalók esetében szintén megszakításokkal tűzdelt volt a munka, mivel újra és újra meleg szént vagy parazsat kellett beléjük helyezni.
Az 1850-es években megjelentek az első „önmelegítő” vasalók, amelyek földgázzal működtek: ekkor már sok helyen létezett a lakóépületekbe bevezetett gázhálózat, az eszközöket erre csatlakoztatva lehetett folyamatosan melegen tartani.
A 19. század második felében többen előálltak petróleummal, majd benzinnel működő, üzemanyagtartályos vasalókkal is, azonban – a gázos változathoz hasonlóan – ezek sem voltak a legbiztonságosabb vagy a legkönnyebb szerkezetek.
A New York-i illetőségű Henry W. Seely volt az, aki 1882-ben elsőként szabadalmaztatott egy elektromossággal melegített vasalót. Seely életéről meglehetősen keveset tudni, az azonban biztosnak tűnik, hogy a későbbiekben üzleti partnere volt Thomas Edisonnak, akinek számos szabadalmi kérvényén tanúként jelenik meg a neve.
Habár Seely úgy tűnik, nem tudott különösebb sikert kovácsolni találmányából, annak nyomán a vasalást megkönnyítő innovációk sora indult el: egy évtizeden belül már olyan elektromos vasalók kerültek piacra, amelyek a hőmérséklet szabályozását is lehetővé tették. Ezáltal már ki lehetett küszöbölni azt, hogy a vasaló kiégesse a ruhát – a mai, automatikusan lekapcsoló eszközöknél ez már úgy sem lehetséges, ha rajta felejtjük a ruhán a vasalót.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
