Hat óra a pokolban – 37 sebet kapott, de kimentette társait a vietnami hős
2016. február 18. 14:17
Raul „Roy” Perez Benavidez mexikói-indián származású törzsőrmester 1968 májusának pokoli napján egészen pontosan 37 sebet szerzett: több helyen golyó találta el, túlélt két gránátrobbanást, továbbá egy szuronnyal is megtámadták, mialatt nyolc, bajba került bajtársa életét mentette. Ennek ellenére a bürokrácia áldásos közreműködése révén a Becsületérdemrendet csupán több mint egy évtizeddel később kapta meg.
50- szeres túlerő
A mexikói apától és yaqui indián anyától, 1935. augusztus 8-án született Benavidez fiatalon elveszítette szüleit, 15 éves korában pedig az iskolát is ott kellett hagynia, hogy megkeresse a betevő falatot. Az 1952-ben, 17 évesen a Texasi Nemzeti Gárdába belépett katona 1965-ben már a dél-vietnami hadsereg egyik gyalogezredének tanácsadójaként tevékenykedett, amikor a dzsungelben rálépett egy taposóaknára.
Az Egyesült Államokba hazatérve houstoni orvosai esküdni mertek volna rá, hogy soha többé nem tud járni, így felmentették a katonai szolgálat alól. Az ekkor már nős Benavidez azonban nem akart belenyugodni az „ítéletbe”, így esténként, amikor az orvosok és nővérek hazamentek, és az éjszakások sem zavarták, belevetette magát a gyakorlásba: addig próbálkozott, amíg a lábujjai végre megmozdultak. A hihetetlen lelki erőről tanúbizonyságot tevő férfi 1966 júliusában már újra járt. Habár a súlyos sebei miatt gyakran szenvedett a fájdalomtól, 1968 januárjában visszatért Dél-Vietnamba. Négy hónap sem telt bele, amikor kis híján az életét áldozta bajtársaiért.
1968. május 2-a volt. Benavidez a kambodzsai határ közelében lévő Loc Ninhben teljesített szolgálatot. Délután fél 2-kor egy rémült hang segítségkérését hallották a kommunikációs rádióban. Mint arra fény derült, a Leroy Wright törzsőrmester vezette 12 fős járőrre egy egész vietnami gyalogezred vetette rá magát. A nagy sietségben csupán egy kést és egy orvosi táskát magához ragadva Benavidez a helikopterhez rohant. (Egyébként önként segített, ugyanis neki nem volt feladata velük menni.) A kis felmentőcsapat a levegőből észlelte, hogy társaikat egy 20-25 méteres körben, minden oldalról bekerítették és megközelítették az észak-vietnamiak.
Az ellenséges tűz miatt csak közel száz méterrel odébb tudtak leszállni a helikopterről. Benavidez, kiugorva a légi járműből, társai felé kezdett rohanni, amikor egy AK-lövedék eltalálta. Elesett (ő egyébként ekkor még csak azt gondolta, hogy egy tüskés bokorban botlott el), majd gyorsan felugrott, és rohant tovább, amikor egy gránátrobbanás vágta a földhöz. A repeszek miatt az arcán már számos helyen vérző törzsőrmester felugrott, és igyekezett megközelíteni bajba került társait, akiket ekkor már két csoportra bontott az ellenség. Ekkor négyen közülük már halálos sebet kaptak, így az ő fegyvereiket tudta használni Benavidez. Az ellenséges tűz ellenére – füstbombák fedezete alatt – elkezdte bekötözni társainak sebeit, akik pedig a fájdalomtól már ordítottak, morfiuminjekciót kaptak.
Ezt követően rádión légicsapást kért az ellenségre, társaival pedig elkezdtek futni a helikopterükhöz. Ekkor kapta a második golyót a jobb combjába. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy még élő társaival a sérülteket és az elhunytakat is felrakják a helikopterre. A zárótűz miatt Benavidez már nem tudott felszállni, így intett a pilótának, hogy menjen a másik csoporthoz, és próbálja őket felvenni. Benavidez látta, hogy Wright már meghalt, gyalogosan közelítette meg azt a csoportot. Éppen a rádiós táskát vette el a meghalt törzsőrmestertől, amikor haslövést kapott, majd pedig egy gránát robbant fel mögötte. Néhány pillanattal később a helikopter pilótáját eltalálták, így a többiek lezuhantak. A katona ekkor a helikopterhez rohant, és igyekezett kihúzni belőle minél több bajtársát, akiknek ki kellett addig tartaniuk, amíg a következő légi támogatás megérkezik. Néhány perc múlva sugárhajtású gépek és harci helikopterek érkeztek, de akkora volt a vietnamiak száma, hogy képtelenség volt őket sakkban tartani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
