Hat módszer a történelemből arra, hogy még véletlenül se temethessenek el élve
2017. október 11. 14:03
Tüzes vas és elektrosokk
A brit üzletember William Tebb korának igazi aktivistája volt. Kiállt az állatok jogai mellett, tüntetett a háború és az oltások ellen, majd végül az élve eltemetések kapcsán találta meg az igazi nagy ügyet, amelyet felkarolhat. Nagy hatással volt rá egy ismerőse, bizonyos Dr. Roger S. Chew, aki egy alkalommal maga is majdnem áldozatul esett annak, hogy tévesen halottnak nyilvánították. Chew csak egy sasszemű rokonának köszönhette, hogy még időben felismerték azt, hogy életben van.
Tebb egy másik „túlélővel”, Dr. Edward Volmannal közösen írt egy könyvet mindazon technikákról, amelyek segítségével el lehet kerülni, hogy valakit tévesen nyilvánítsanak halottnak. A Premature Burial című, 1905-ben megjelent munkában az egészen közönséges módszerek – például egy tüzes vas testhez érintése – mellett már olyan, ekkor még igencsak gyerekcipőben járó eszközökkel is találkozunk, mint a mesterséges lélegeztetés vagy éppen az elektrosokk.
Tebb maga végül nem bízta a véletlenre: testét halála után egy héttel, végakaratának megfelelően, elhamvasztották, így minden lehetőségét kizárta annak, hogy egyedül ébredjen, egy sötét koporsóban, méterekkel a föld alatt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
