Háromszáz év után tárgyalhatják újra a csecsemőgyilkossággal vádolt boszorkány ügyét

2015. október 13. 19:05

A kortársai által csak Toldinaként ismert Maria Bertoletti a Brentonicótól mintegy 13 kilométerre délkeletre fekvő Pilcantéban született és nőtt fel. Miután első férje meghalt, hozzáment a San Martinó-i plébánia sekrestyéséhez, Andrea Toldinihez. Az asszony – akinek egyik házasságából sem született gyermeke – hatvanéves volt, amikor többek között varázslás, szentségtörés, bálványimádás, szodómia, paráznaság, az ördöggel való cimborálás és csecsemőgyilkosság vádjával letartóztatták. Különösen a csecsemőgyilkosság vádja miatt szállt szembe vele a közösség, ez pedig megpecsételte az asszony sorsát.

Az ítélet egy 18. századi átirata alapján Toldina 13 éves korától folytatta bűnös „üzérkedéseit”, amikor boszorkány nagynénje, Agostina Bertoletti a gonosz szolgálatába állította. Eszerint Agistona egy hétfői éjszaka kellős közepén elcipelte az unokahúgát egy démoni találkozóra, amelyet maga a kecskepatás ördög vezetett. A lány sötétség ura előtt letérdelve megtagadta Istent, a Szentháromságot, Szűz Máriát, a szenteket, katolikus hitét, a keresztség szentségét, valamint saját, az ördög által nemkívánatosnak talált nevét. Új nevet kapott, a hátát egy undorító fekete löttyel leöntve újrakeresztelték, bal karját pedig egy hideg vasszerkezettel megjelölték.

A sátáni hatalomnak hűséget esküvő lány innentől kezdve az ördög vazallusának tekintette magát. Megígérte, hogy havonta egy gyermeket meg fog rontani, az emberek között pedig súlyos betegségeket fog elterjeszteni. Cserébe az ördög csodákat fog az érdekében véghezvinni, bármikor kielégíti csillapíthatatlan nemi vágyát, és megáldja halála után. Toldina innentől kezdve megszentelt hamvakból, szentelt vízből, olajból és a nagyhét során használt gyertyákról lecsöpögő viaszból készített kenőcs segítségével minden éjjel boszorkánygyűlésekre repült, ahol minden lépésével balra haladva sátáni táncot lejtett, és többször is megcsókolta az ördög fenekét. Még Toldina szüzességét is a fiatal férfi alakjában megjelenő, jéghideg érintésű ördög vette el.

A fent említett vegyület segítségével Toldina megölt egy Margarita nevű pilcantei lányt, akit korábban már ödémával sújtott. 1714-ben Toldina elérte, hogy Margarita öccse, Felipe Saiano a testén megjelenő daganatok következtében meghaljon. Egy évvel később egy vaj és hamvak keverékéből álló kotyvalékkal szintén rákos megbetegedést előidézve ölt meg egy Lorenzo nevű fiút. 1711-ben betört a pilcantei Giacomo Antonio Venturi otthonába, akinek ötéves fiát, Pietrót egy forró sajttal teli üstbe hajította. A hároméves Antonio Balconit, egy Bartolomea nevű négyéves kislányt, valamint saját unokaöccsét, Giovanni nevű testvére fiát, Andreát a gyomrukba juttatott ördögi kotyvalék segítségével tette el láb alól. Francesco Balconi kisgyermekét már felesége, Maddalena anyaméhében meggyilkolta. Gonosztettei azonban nem csak a gyerekeket érintették: a felnőtteket – különösen a nőket – különböző súlyos betegségekkel sújtotta, férjeiket pedig impotenssé tette. Biztosak lehetünk azonban benne, hogy mindezen vádak alapjai a tanúvallomások voltak, Toldina pedig kínzás hatására vallotta be "gonosztetteit".

A bírósági eljárásra az aviói kastélyban került sor. Ez volt az utolsó boszorkányper, amelyet itt tartottak. Miután 1716. március 14-én Toldinát halálra ítélték, a Brentonicóban lévő Palú Parkban felállított vesztőhelyre vitték. A hóhérnak 75 német forintot fizettek, hogy az összegyűlt városlakók előtt lefejezze az asszonyt. Miután ez megtörtént, Toldina testrészeit elégették. Mivel az 1700-as évek elején a terület a Német-római Császárság uralma alatt állt, az asszonyt nem egyházi, hanem világi hatóság ítélte el. A periratokat őrző levéltár a második világháború alatt sajnos leégett, így az ügyet csak a fennmaradt ítéletből, valamint Toldina ügyvédje, Giovanni Battista del Pozzo összefoglalójából ismerjük. Az ügy felülvizsgálata komoly nehézségekbe ütközhet, mivel nem elég, hogy a trentói (régebben Trient vagy Trident) fellebbviteli bíróságnak mindössze két dokumentumból kiindulva kell majd újratárgyalnia az ügyet, de egy korabeli joggyűjtemény, a 16. században keletkezett Constitutio Criminalis Carolina alapján kell majd meghoznia az új ítéletet. A városi tanács már meg is bízta Carlo Andrea Postinger történészt további, az ügyben keletkezett eredeti dokumentumok felkutatásával.