Gestapo-főhadiszálláson kötött házassággal verte át a nácikat az ellenállás hősnője
2016. augusztus 25. 17:05
A hősmítosz ledőlése?
A pár visszatérése után szomorú hírekkel is szembesült: megtudták, hogy Raymond szüleit 1944 januárjában Auschwitzba deportálták. A háború után Lucie ismét elkezdett történelmet tanítani, és ezt követően élete egész hátralévő részét azzal töltötte, hogy diákoknak mesélt az ellenállásban eltöltött éveiről. Kampányt folytatott a diszkrimináció ellen, valamint az algériai függetlenség érdekében is. 1996-ban az ellenállásban játszott szerepéért megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét.
A pár megítélését azonban az 1980-as években súlyos vád árnyékolta be. Az 1960-as évektől Bolíviában bujkáló Klaus Barbie ellen kézre kerítését követően, 1984-ben indítottak bűnvádi eljárást a holokausztban játszott szerepe miatt. A lyoni Gestapo-vezér azt állította, hogy Raymond Aubrac a németek informátora volt, és őt tette felelőssé Jean Moulin 1943-as letartóztatásáért. A vádakra Lucie háborús visszaemlékezésének megírásával válaszolt, amely bestseller lett Franciaországban. Az Aubrac család végig kitartóan cáfolta az 1991-ben, börtönben elhunyt Barbie vádját, amelyet a történészek többsége is elvet. A család 1998-ban még egy rágalmazási per is megnyert Gérard Chauvy újságíróval szemben, aki kiadott egy javarészt Barbie állításaira támaszkodó könyvet.
Laurent Douzou 2009-ben kiadott Lucie Aubrac-életrajzának publikálását komoly történelmi kutatások előzték meg. Douzou számos, Aubrac visszaemlékezésében megtalálható ferdítésre (születéséről és gyermekkoráról szóló információk nem mindig feleltek meg a valóságnak, emlékei olykor pontatlanok, néhol pedig láthatóan a nagyobb drámai súly miatt kiszínezett egy-egy történetet) hívta fel a figyelmet, az ellenállásban játszott meghatározó szerepét azonban nem kérdőjelezte meg. Siân Rees – aki részben erre a munkára alapozva írta meg saját Aubrac-életrajzát – úgy véli, a nem feltétlenül a valóságot tükröző információk többségénél nem tudatos történelemhamisításról van szó, pusztán arról, hogy egy ennyire eseménydús élet után sokszor maga a 2007-ben elhunyt Aubrac sem tudta, mely történetek voltak igazak, és melyek a fantázia szüleményei.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
