Geronimo oldalán is harcolt az apacs nő, aki varázslattal kémlelte ki népe ellenségeit
2021. november 9. 18:06 Múlt-kor
A híres indián harcosokat, mint Ülő Bika (lakota), Tecumseh (sóni), és Geronimo (apacs) régóta dicsőítik, mint az őslakos területek védelmezőit. Ellenállásuk az idegen hódítókkal szemben segített biztosítani kultúrájuk túlélését. A kevésbé ismert harcosok egyike Lozen, egy apacs (nde) nő, aki szintén ellenállt az európai uralomnak. Harcos volt és sámán, aki harminc éven át harcolt a mexikói és amerikai erők ellen, kiérdemelve ezzel az „apacs Jeanne d’Arc” nevet. Bátorságáról, hadi hozzáértéséről és népe biztonsága iránti elhivatottságáról lett ismert az apacs nép történelmének egy viharos időszakában.
Lozen fiatalkora
Lozen jól tudott lovagolni és lőni, de ezen felül állítólag természetfeletti erőivel ki is tudta fürkészni ellenségeit. Victorio apacs főnök húga volt, és a híres apacs főnök, Geronimo bizalmas szövetségese. Bár a történelem iránt érdeklődők számára ma ezek a férfiak ismertebbek, Lozen máig népének legendás alakja.
„Lozen a jobb kezem” – mondta egyszer Victorio a húgáról. „Erős, akár egy férfi, bátrabb, mint a legtöbb, és ravasz a harcban. Népének pajzsa ő.”
Lozen 1840 körül született a csihenn apacs törzsben, az új-mexikói Ojo Caliente közelében. Ebben az időben legalább hét apacs törzs és számos klán élt szétszóródva az Apacheria néven ismert hatalmas területen, amely ma Mexikó északi, Arizona keleti és Új-Mexikó délnyugati része.
A csihenn törzset, amelyet keleti csirikavaként vagy a „vörös festék népeként” is ismernek, a ceremóniáik során az arcukon viselt, vörös agyaggal festett csík különböztette meg. A portyázásaikról ismert apacs törzsek gyakran háborúztak egymással, és folyton mozgásban voltak.
„Az apacsok hagyományosan nomádok voltak” – mondja Joey Padilla, orvosságos ember és múzeumi kurátor az új-mexikói Mescalero Apacs Rezervátumban. „Sosem maradtunk egy helyen.”
Lozen neve, ami „ügyes lótolvajt” jelent, arra a jártasságára utal, amellyel észrevétlenül az ellenséges vonalak mögé lopódzott, összeterelte a lovaikat, és elhajtotta őket. Ez a tudása és bátorsága értékesnek bizonyultak a majdnem folyamatos konfliktusok idején.
„Amint Lozen felnőttkorba lépett, fegyvert fogott a mexikói katonák és skalpvadászok ellen. […] Amikor 1849-ben amerikaiak érkeztek, hogy meghódítsák az otthonát, velük is szembeszállt” – írta Peter Aleshire a Harcos nő: Lozen, az apacs harcos és sámán története című könyvében.