Gazdasági és diplomáciai botrányok kísérték a panamai „csődcsatorna” létrejöttét
2024. január 17. 16:35 Múlt-kor
Csődcsatorna
A nehézségek azonban elkezdték felőrölni a kivitelező társaság anyagi erejét. 1885-re világossá vált, hogy a tengerszinten végigvezetett csatorna terve tarthatatlan, de Lesseps csak 1887-ben változtatott a zsilipes megoldásra. A földcsuszamlások és az árvizek mellett a trópusi betegségek, mindenekelőtt a sárgaláz nehezítette meg leginkább az építkezők dolgát.
Jules Dingler, aki az építkezés főmérnöke volt, azt állította, hogy a betegség csak azokra hat, akik iszákos és züllött életmódot élnek. Bizonyítandó az igazát, az egész családját áttelepítette a csatornához, ám rövid időn belül a lánya, a veje, a fia és a felesége is meghalt sárgalázban. A francia mérnökök háromnegyede és a munkások közül mintegy húszezer ember halt meg az építkezések során.
Francia mérnökök családjaikkal és szolgáikkal a Panama-csatorna építésén
A koncessziót birtokló társaság egyre nagyobb bajba került, mivel a végleges költségek messze túlszárnyalták a tervezett kiadásokat. 1885-ben az eredetileg tervezett 600 millió frankhoz képest 1,2 milliárd frankot költöttek el, és az építkezésnek a vége még igen messze volt.
A befektetők azonban élénken érdeklődtek a beruházás menete iránt, és amikor kiszivárogtak a nehézségek, a részvénytársaság papírjai nagyot zuhantak a párizsi tőzsdén.
A csatornatársaság egyre nehezebben jutott kölcsönökhöz, úgyhogy politikusok megvesztegetésével egy államilag engedélyezett lottót bocsátott ki 1888-ban, amelyből kifizették volna a tartozásokat.
A tervezett összegnek azonban alig a fele folyt be, úgyhogy a társaság felfüggesztette a kifizetéseket, és 1889. február 4-én a hatóságok felfüggesztették a működését.
A botrányban mintegy 800 ezer francia vesztette el a pénzét, a befektetett 1,2 milliárd frankból 960 millió ment el a csatorna építkezési költségeire, de a politikusok és más befolyásos emberek tekintélyes összegeket tettek zsebre belőle.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
