Fűrészporos kenyéren, tapétaragasztón és emberhúson élték túl a 900 napos ostromot Leningrád lakói
2022. szeptember 2. 08:57 Múlt-kor
Elfeledett szenvedés
A Vörös Hadsereg végül 1943 januárjában egy keskeny szakaszon áttörte az ostromgyűrűt.
Az így megnyíló 8-10 km szélességű korridor segítségével szárazföldi összeköttetést jött létre a szovjet hátországgal.
A város ellátása nagyjából helyreállt, az iparvállalatok nyersanyaghoz és fűtőanyaghoz jutottak. A korridoron számos gyermeket és beteget menekítettek ki a városból.
A Volhovi és a Leningrádi Front katonáinak találkozása az ostrom áttörésekor, 1944. január végén
A német haderő helyzete Szovjetunió-szerte egyre kilátástalanabbá vált, és az 1944. január 14-én meginduló Leningrád-Novgorod offenzívának köszönhetően a város 1944. január 27-én végül teljesen felszabadult.
A gyötrelmek végleg véget értek. A szovjet hatóságok 632 ezer halottat jegyeztek fel, a nyugati irodalomban mintegy egymillióra becsülik a blokád áldozatainak számát.
A leningrádi védők hősies helytállását azonban nem sokáig ünnepelhették a Szovjetunióban, az 1940-es évek végén ugyanis a tisztogatások a Néva-parti város pártszervezeteit is elérték. Az ok: Sztálin szerint az ostromról való megemlékezésekkel, valamint a felállított emlékművekkel és múzeummal a funkcionáriusok elkezdték túlértékelni a város, valamint saját szerepüket a háborús győzelemben.
Mintegy kétezer pártfunkcionárius került a Gulagra vagy börtönbe. A leningrádi blokádról megemlékező múzeumot bezárták, és csak az 1980-as években, a gorbacsovi glasznoszty szabadabb légkörében nyitotta meg újra kapuit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
