Franklin Delano Roosevelt egész életét felforgatta a végzetes 1918-as év
2024. január 29. 17:35 Múlt-kor
Bombák földjén
Roosevelt azonban 1918 nyarán végül elérte, hogy ha nem is sorozták be, de a korábbinál valamivel mozgalmasabb munkát kapott: az amerikai haditengerészeti bürokrácia munkájának vizsgálata, valamint a tengerészeti létesítmények ellenőrzése céljából Európába utazott. A politikus 1918. július 9-én a USS Dyer nevű hadihajó fedélzetén hagyta el Washingtont.
Az ekkor még teljesen egészséges Roosevelt (csak 1921 augusztusában bénult le a poliovírus következtében deréktól lefelé) maximálisan kihasználta az öreg kontinensen töltött heteket.
Bár asszisztense egy, a frontvonalat egyáltalán nem érintő programot állított össze, a politikus átvette az irányítást, és a veszélyzóna közvetlen közelébe utazott, ahol egy alkalommal valóban csak néhány méter választotta el attól, hogy ma az első világháború áldozatai között tartsuk számon: Verdunnél egy tiszt közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy egy lövedék ne találja el Rooseveltet.
Roosevelt egy hidroplánról száll partra a franciaországi Pauillacnál, 1918.
A politikus az amerikai tengerészgyalogosok első komoly megmérettetése, a júniusban lezajlott Belleau-erdei csata helyszínére is ellátogatott, egy alkalommal az amerikai katonák pedig még azt is megengedték neki, hogy elsüssön egy ágyút. Teljesült tehát a vágya, mivel így a háborús tapasztalat hiánya már nem állhatott politikusi ambícióinak útjába.
Roosevelt körútján emellett számos európai politikai és katonai vezetővel, gyakorlatilag az első világháborút lezáró versailles-i békekonferencia legfontosabb résztvevőivel is találkozott.
David Lloyd George brit miniszterelnökről feljegyezte naplójába, hogy pontosan ugyanúgy néz ki, mint a képeken, Georges Clemenceau francia elnököt „Franciaország legnagyobb civiljének” nevezte. Emellett Vittorio Orlando olasz kormányfőnél is látogatást tett, de Ferdinand Foch francia marsallal, valamint a brit haderő főparancsnokával, Sir Douglas Haiggel is találkozott.
Rooseveltet ezenkívül a belga király, valamint a brit uralkodó is fogadta. V. Györgyöt elsősorban az hozta lázba, hogy a politikus egy hadihajón érkezett az Egyesült Királyságba, egyben sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a háború alatt nem szolgálhat a haditengerészetnél.