Főzni ment a sarkvidékre, egyedül élte túl az expedíciót a női Robinson Crusoe
2020. szeptember 24. 17:55 Múlt-kor
Ada Blackjack fiának szeretett volna jobb jövőt biztosítani, és bár félt a jegesmedvéktől és nem különösebben kedvelte a kalandokat sem, csatlakozott egy, a szibériai Vrangel-szigetre induló expedícióhoz, ahol szakácsként és varrónőként tevékenykedett. Az alkalmi állás azonban hamarosan rémálommá változott.
A szükség motiválta
1923. augusztus 19-én a Szibéria partjaitól 160 kilométerre északra fekvő Vrangel-szigeten a rénszarvas zubbonyába bugyolált Ada Blackjack hozzálátott, hogy összeállítsa szegényes vacsoráját. A nő két évvel korábban szakácsként érkezett a szigetre egy csapat sarkkutatóval. Az expedíció szerencsétlenül alakult: a résztvevőket a pokoli idő és az éhség tizedelte, így a végén már csak Ada maradt életben az öttagú társaságból.
Ahogy nekilátott vacsorája elkészítéséhez, Adának szokatlan hang ütötte meg a fülét. Miközben elfogyasztotta az ételt, a hangok kapcsán levonta a következtetést, és úgy okoskodott, hogy bizonyára egy kacsa lehetett. Miután ezt megbeszélte magában, lefeküdt aludni a sátrában.
Másnap reggel hat óra tájban újra hallotta a hangot, de most az úgy hallatszott, mint egy hajókürt. Blackjack felkapta a látcsövét és kirohant a sátorból. A nő rögtön kiszúrta a szkúnert, amelynek legénysége a fedélzeten állva fürkészte a partot. Blackjack számára elérkezett a megváltás, amely két évig tartó gyötrelmeinek a végét jelentette.
A 150 centiméternél alacsonyabb, expedíciós tapasztalattal nem rendelkező Ada Blackjack, akit a hideg kirázott a jegesmedvék látványától, és nem nagyon lelkesedett a kalandokért sem, nem kimondottan a legtökéletesebb jelölt volt egy sarkvidéki expedícióra. Az alaszkai Nome városában 1898-ban született inupiat (alaszkai őslakos) nőt metodista misszionáriusok nevelték fel, ezért nem részesült népe hagyományos nevelésben, amely felvértezte volna őt a zord északi vadonban való túlélés képességével. Ehelyett a hölgy a házimunkában, a főzésben és a varrásban jeleskedett.
1921-ben a 23 éves Blackjack élete fordulópontra jutott. A fiatal nő a szakadék szélén táncolt: elvált, egyedülálló, szűkölködő anyaként kiutat keresett a szegénységből, hogy fiának, Bennettnek kiszámíthatóbb körülményeket biztosítson. Erőszakoskodó férjére nem számíthatott, tuberkulózisban szenvedő fiának viszont segítségre volt szüksége. A beteg fiúról való gondoskodás azonban egyedül lehetetlen volt, így a fiatal anya kénytelen volt árvaházba adni gyermekét.
A pénzszűkében lévő Blackjack előtt 1921 szeptemberében felcsillant egy reménysugár egy hajó, a Seattle-ből Nome kikötőjébe érkező Victoria formájában. A hajó ambiciózus, kalandvágyó fiatalembereket szállított, akik az izlandi-kanadai felfedező Vilhjalmur Stefansson megbízásából a Szibériától 160 kilométerre északra fekvő Vrangel-sziget felé igyekeztek.
A csapat tagjai: Lore Knight, Frederick Maurer, Milton Galle és a vezetőjük, Allan Crawford nem kevesebb, mint két évet szándékozott eltölteni az addig lakatlan szigeten, hogy ezzel a terület a brit korona fennhatósága alá kerüljön.
Crawford és társai toborzásba kezdtek Nome-ban, olyan vállalkozó szellemű embereket kerestek, akik hajlandóak voltak ellátni a tábor körüli munkákat. Blackjack varrónőként ideális jelentkezőnek számított. A fiatal nő azonban kétségek között hányódott és félt, hogy hosszú időre távol kell maradjon otthonától; tudta, hogy az efféle kalandokhoz hiányzik a tapasztalata is.
Balsejtelmeit csak fokozta, hogy az expedícióra jelentkező inupiat bennszülöttek mindegyike az utolsó pillanatban, indulás előtt visszalépett. A havi 50 dolláros fizetés azonban mindent felülírt, mivel ez a bér már lehetővé tehette volna Ada számára, hogy otthon gondoskodjon fiáról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
