Főzni ment a sarkvidékre, egyedül élte túl az expedíciót a női Robinson Crusoe
2020. szeptember 24. 17:55 Múlt-kor
Reménytelen helyzet
Miután finanszírozási problémák miatt késve futott ki a tengerre, az utánpótlást szállító Teddy Bear nevezetű hajó a sarki jég foglya lett. 1922. szeptember 25-én a kapitány szomorú híreket közölt Stefanssonnal: „A Teddy Bear megfeneklett, a küldetés kudarcba fulladt. A jég tönkretette a hajócsavart.”
Stefansson nem aggódott túlzottan a kialakult helyzet miatt, és a következőket üzente a Teddy Bear kapitányának: „Semmi okunk azt feltételezni, hogy a szigeten lévő férfiak ne tudnák kezelni a kialakult helyzetet.”
Mindeközben a Vrangel-szigeten, ahol a nyár őszre fordult, Crawford és csapata keserűen konstatálta, hogy senki sem jön a felmentésükre. A készleteik majdnem kimerültek, az addig gyakori vendégként feltűnő jegesmedvék pedig szinte mind egy szálig eltűntek, és ezzel párhuzamosan a vadászatok is egyre sikertelenebbek lettek.
Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan kifogynak az élelemből, annak ellenére, hogy Blackjack a legelképzelhetetlenebb, szinte már ehetetlennek tűnő húscafatokból is összeütött valamit.
Knight mindeközben letargikussá és gyengévé vált. Ízületi fájdalmaktól és ínybántalmaktól szenvedett. Megpróbálta eltitkolni társai elől ezeket a tüneteket, amelyeket korábbi sarkividéki expedíciói során már jól ismert: a skorbut korai stádiumában volt.
1923 januárjában az éhség gyötörte táborban Crawford egy nehéz döntés meghozatalára kényszerült: Galle és Maurer és az öt megmaradt kutya társaságában útnak indult a befagyott tengeren, hogy segítséget hozzon. Blackjack és az egyre romló egészségi állapotú Knight a táborban maradt.
„Ha a sors kegyes lesz hozzám, akkor örömmel mesélem majd el neked ezt az egészet, ha nem, akkor nincs kétségem afelől, hogy majd valaki más fogja” – írta feleségének címzett levelében Maurer. Blackjack nehéz szívvel indította útnak Galle-t, aki mindig kedvesen viszonyult hozzá, és élvezettel hallgatta a nő által elmondott népmeséket.
Pár nappal azt követően, hogy a három férfi elhagyta a tábort, gyilkos szélvihar támadt. „Ilyen hófúvást még életemben nem láttam” – jegyezte le lehangoltan a naplójába Knightot. Crawfordot, Galle-t és Maurert soha nem látták többé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
