Férjénél is sokoldalúbb életet élt Charles Lindbergh felesége
2020. április 2. 18:51 Múlt-kor
Tragédia, menekülés, kegyvesztettség
1934-ben Morrow volt az első nő, aki megkapta a National Geographic Hubbard-érmét, az összesen repült 40 000 mérföldért (74 000 kilométer).
A következő évben a Smith College nevű főiskola – ahol diplomáját szerezte – elnöke tiszteletbeli mesterdiplomát adományozott neki, mondván, „bizonyította a csodáló világ előtt a képzelet és a gyakorlati ügyesség, az érzékenység és az erő, a szerénység és a bátorság összeférhetőségét, főiskolája büszkeségét, országa dicsőségét.”
A házaspár tündérmeseszerű élete eddigre már sötét fordulatot vett. Az életük minden részletére kíváncsi média és közvélemény folyamatos figyelme tragikus csúcspontra ért 1932-ben, amikor csecsemő fiukat, ifjabb Charlest egy ismeretlen elrabolta és váltságdíjat követelt, majd végül megölte.
Az ügy körüli médiafigyelemre jellemző, hogy egy fényképész, akinek sikerült lefotóznia a baba holttestét, öt dollárért árulta a kép kópiáit.
A rivaldafényből kikívánkozó, gyászoló házaspár Angliába költözött. Európában újabb meghatározó fordulat következett: Charles Lindbergh valósággal beleszeretett a náci Németországba, amelyet jövő ideális társadalmának tartott.
Elfogadta a német vezetéstől kapott kitüntetést, és a második világháború kitörését követően hangosan ellenezte az Egyesült Államok hadba lépését.
Felesége is írt egy könyvet, amelyben az amerikai izolációs politika fenntartása mellett érvelt, és a fasizmust „a jövő megállíthatatlan hullámának” nevezte.
Az egykor rajongó közvélemény – s még Morrow édesanyja is – a Lindbergh-házaspár ellen fordult. Későbbi interjúkban és kiadott naplóiban Morrow megbánást fejezett ki az ekkoriban képviselt nézeteik miatt, egyúttal igyekezett hangsúlyozni, hogy azok leginkább férjéi voltak.
„A házasságom kinyújtott engem saját világomból, olyannyira megváltoztatott, hogy lehetetlen visszaváltoznom” – írta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
