Férfi volt az első boszorkány, aki „bevallotta”, hogy seprűnyélen repült
2020. október 28. 18:49
Pogány szertartások?
Egyes kutatók szerint az összefüggésnek mélyebb gyökere lehet, nevezetesen az Európa-szerte elterjedt népi termékenységi rituálékban, amelyek során a földművesek botok, a földmunkához használt eszközök vagy akár seprűnyelek felett ugráltak át, a bőséges termés biztosításának reményében.
E „seprűtánc” vált aztán a boszorkányok titkos találkozóinak egyik központi elemévé a szóbeszédben, idővel pedig átalakult azzá, hogy seprűnyélen repülve jutottak el orgiáikra és más, gonoszabb célú összejöveteleikre.
A mítosz egyes olvasataiban a seprűnyél csupán egy közvetítő eszköz volt, maga a „varázsszer” az a különleges szer volt, amellyel a boszorkánynak be kellett azt kennie. 1324-ben egy gazdag ír özvegy, Lady Alice Kyeteler boszorkányperében a „nyomozók” azt állították, a nő otthonában „kenőccsel teli csövet” találtak, „amellyel bezsírozott egy rudat, amelyen aztán baktatott és vágtatott árkon-bokron keresztül.”
A középkorban elterjedt nézet volt, hogy a boszorkányok rendszerint a nadragulya, a bolondító beléndek, a mandragóra, illetve a csattanó maszlag felhasználásával készítették varázsszereiket, a növények mindegyike rendelkezik hallucinogén tulajdonságokkal.
A korabeli feljegyzések szerint a szájon át történő elfogyasztással – ami akár jelentős bélirritációt is okozhat – a boszorkányok a bőrön át való felszívódás által juttatták e készítményeket testükbe, gyakran a legintimebb tájakon.
A 15. századi teológus Jordanes de Bergamo például arról írt: „a romlottak hiszik, a boszorkányok pedig bevallják, hogy bizonyos napokon vagy éjjeleken felkennek egy rudat, és a kijelölt helyre lovagolnak rajta, avagy saját magukat kenik be a kar alatt és más szőrös helyeken.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
