Férfi volt az első boszorkány, aki „bevallotta”, hogy seprűnyélen repült
2020. október 28. 18:49
A gonosz, zöld bőrű, varázsseprűn repülő boszorkány mára a gyermekmesék gyakori toposza, amely szinte világszerte ismert. Annak háttere azonban, hogy e hétköznapi tárgy miként lett a boszorkányok nélkülözhetetlen kelléke, korántsem köztudomású, ám annál érdekesebb.
A háziasszony szimbóluma
A seprű azon eszközök közé tartozik, melyek feltalálásának időpontja a régmúlt homályába vész. A vékony gallyak, nádszálak és más természetes anyagok összekötözve, söprögetésre való használata vélhetően egyidős legalább a tűzrakással és a vele járó hamuval.
Az írott történelem emlékei tanúsítják, hogy a seprű a ház, az otthon körüli munka egyik legfőbb jelképe, ezáltal régtől fogva a nőkkel asszociált szimbólum – a tűzhely takarításának feladatát (seprűvel) az Újszövetség is a nők kapcsán említi.
Ennek ellenére az első boszorkány, aki beismerte, hogy seprűn repült, férfi volt. A francia Guillaume Edelin a Párizshoz közeli Saint-Germain-en-Laye-ben volt pap, amíg 1453-ban le nem tartóztatták, mert kritizálta az egyház boszorkányokkal kapcsolatos figyelmeztetéseit. Vallomását kínzással csikarták ki, és később bocsánatot is kért kritikájáért, azonban életfogytiglani börtönre ítélték.
Edeline vallomásának idejére azonban már része volt a köztudatnak az, hogy a boszorkányok seprűn repkednek. Az első, erről szóló képi ábrázolás 1451-ből származik, Martin le Franc francia költő A nők védelmezője (Le Champion des Dames) című kéziratából.
A két rajz egyikén szereplő nő seprűn, a másik egy egyszerű fehér boton repül, azonban mindkettőjük jellegzetes fejkendőt visel, amely a valdens felekezet tagjaiként azonosítja őket.
A 12. században Provence-ban alapított, pápa- és egyházellenes felekezetet a katolikus egyház eretneknek minősítette, nem utolsósorban azért, mert köreikben a nőket is pappá szentelhették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
