Feltérképezték a maja Atlantiszt

2026. március 27. 11:36

A mexikói Helena Barba-Meinecke régész által vezetett, belga, spanyol, argentin és guatemalai szakemberekből álló expedíció szonártechnológiával térképezett fel egy közel négynégyzetkilométeres területet a vulkanikus eredetű, magasföldi tó medrében. A célzott merülések során a búvárok öt jól elkülöníthető építészeti komplexumot – köztük lakóépületeket, kőplatformokat, valamint faragott bazaltoszlopokat és oltárokat – dokumentáltak.

A feltárt kerámiatöredékek és obszidiáneszközök elemzése alapján a település a késő preklasszikus korban, a Krisztus előtti 350 és Krisztus utáni 250 közötti időszakban élte virágkorát. A kutatás egyértelműen bizonyította, hogy a terület egykor egy szigeten fekvő, sűrűn lakott központ volt, amelynek víz alá kerülése nem rituális cselekedetek, hanem természeti folyamatok – feltehetően vulkáni vagy szeizmikus tevékenység, esetleg tartós hevesőzések miatti vízszintemelkedés – következménye.

A projekt tudománytörténeti és módszertani jelentőségét növeli a helyi, őslakos tz'utujil maja közösséggel való szoros és egyenrangú együttműködés. A települést egykor megalapító népesség leszármazottai a kutatás minden szakaszának megtervezésében részt vettek: egy helyi bizottság felügyelte a munkálatokat, a feltárások során kiemelt leleteket pedig a laboratóriumi vizsgálatok befejeztével a megállapodás értelmében visszasüllyesztették eredeti helyükre. A szakemberek a nehezen hozzáférhető víz alatti romokról háromdimenziós modelleket készítettek, hogy a kulturális örökséget a helyi közösség számára is láthatóvá tegyék.

A "maja Atlantisz" felfedezése

Az Atitlán-tó mélyén rejtőző, a fősodorhoz tartozó sajtóban esetenként „maja Atlantiszként” emlegetett lelőhely története az 1990-es évekig nyúlik vissza. Ekkor Roberto Samayoa helyi búvár elsőként figyelt fel a víz alatti mesterséges struktúrákra és leletekre, felismerve, hogy nem csupán elszórt tárgyakról, hanem egy komplett városközpontról van szó. A felfedezője tiszteletére Samabaj névre keresztelt – a név a Samayoa családnév és a kicse maja nyelvű, követ jelentő abaj szó összevonása – romváros páratlan időkapszulaként maradt fenn az utókor számára.

Az üledékrétegek és a tó vize olyan elzárt, oxigénszegény környezetet teremtettek, amely hermetikusan lezárta és konzerválta az építményeket, a régészek szerint pedig jó eséllyel a szerves anyagokat is megóvta a pusztulástól a vastag iszapréteg alatt. A mostani, rendszerezett geofizikai és víz alatti régészeti vizsgálatok nemcsak a maja civilizáció korai urbanizációs folyamatairól és a preklasszikus kori építészetről nyújtanak új ismereteket, hanem a közép-amerikai térség éghajlatváltozásainak és természeti katasztrófáinak történeti kronológiáját is pontosítják.