Feltárul az SS egyetlen brit földön működtetett koncentrációs táborának története
2020. április 3. 10:54 Múlt-kor
Hosszú évtizedek passzív feledése és szándékos titkolózása után végre fény derül a második világháború egyik rejtve maradt borzalmára: a koncentrációs táborra, amelyet brit földön hozott létre a Harmadik Birodalom.
Gazzal benőtt múlt
Napjainkban a Lager Sylt egy különféle növényekkel benőtt, rendezetlen területnek látszik a Nagy-Britannia és Franciaország között fekvő Csatorna-szigetek egyike, Alderney meredek, sziklás peremén. 75 évvel ezelőtt azonban rettegett és szigorúan őrzött tábor volt, ahol több százan szenvedtek éveken át, illetve vesztették életüket a német őrök kegyetlensége folytán.
A háború végével (az 1940-ben német megszállás alá került Csatorna-szigeteket a szövetségesek csekély stratégiai jelentőségük miatt meg sem kísérelték erővel visszavenni a háború során, így azok csak a német kapitulációval szabadultak fel) Syltet és a szigeten épült egyéb táborokat a helyiek széthordták, és lassan visszaolvadtak a tájba.
Most egy brit régészcsapat rekonstruálta nem csupán a tábort, de annak növekedését is a háború során. Eredményeiket az Antiquity című szaklapban publikálták.
A tanulmány vezető szerzője, a holokauszt régészetének szakértője, Caroline Sturdy Colls szerint a Lager Syltnél elkövetett bűnök bizonyítékait „fizikailag és metaforikusan is eltemették”.
„Brit állampolgárként és kutatóként egészen addig nem hallottam soha az Alderney-n a második világháború alatt elkövetett atrocitásokról, amíg a doktori kutatásomat meg nem kezdtem” – mondta Sturdy Colls, aki jelenleg a konfliktusrégészet és a népirtások vizsgálatának professzora a Staffordshire-i Egyetemen.
„Tágabb értelemben tisztában voltam vele, hogy a németek megszállták a Csatorna-szigeteket, de azzal nem igazán, hogy ilyen táborokat is építettek.”
Sturdy Colls és kollégái azt akarták megvizsgálni, a törvényszéki régészeti módszerek miként vethetnének fényt erre a történetre. A Lager Syltet 2010-ben kezdték tanulmányozni, összeadva a különféle nyomokat a levéltári forrásokból, a történelmi légi fotókból, illetve az olyan modern, nem invazív feltérképezési technikák által kinyerhetőket, mint a LIDAR vagy a földradar.
A kutatás egyik jelentős eredménye annak bemutatása volt, hogy a tábor nagy része ma is létezik. A helyszín háborús története azonban mindmáig tabu a helyi lakosok körében. Sturdy Colls elmondása szerint néhányan segítőkészek voltak, azonban a régészcsapat még a helyi hatóságok részéről is ellenállással találkozott.
Ez különösen egy 2019-es, „Adolf Island” című dokumentumfilm nyomán erősödött fel, amelyben bemutatták Sturdy Colls munkáját, és amelyben felhozták annak lehetőségét is, hogy azonosítatlan tömegsírok rejtőzhetnek a második világháború idején használt temetőben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
