Ezüst formájában is elfogadta alattvalói hűségét egy római császár
2020. december 3. 17:46 Múlt-kor
A kegyelem megvásárlása
Nicopolis ad Istrumot a Kr. u. 2. század elején alapította Traianus császár, és hamar virágzásnak indult – a rengeteg kézműves által lakott, igen díszes építészetű metropolisz saját pénzt is veretett.
A város lakói azonban felismerték a veszélyt, amikor Kr. u. 192-ben Commodus császár orgyilkosság áldozata lett (az egyre kiszámíthatatlanabb, ám a gladiátorjátékokért megszállottan rajongó császárt saját birkózóedzője fojtotta meg fürdővízében), és öt különböző jelölt is bejelentkezett a császárságért – ez lett az „öt császár éve” néven ismert zavaros időszak.
Habár a részletek nem tisztázottak, valószínű, hogy Nicopolis ad Istrum lakói valószínűleg az egyik sikertelen jelölt mögé sorakoztak fel, és Septimius Severus győzelme nyomán úgy érezték, bizonyítaniuk kell hűségüket.
„Ezért valószínűleg úgy döntöttek, hogy levelet írnak a császárnak, amelyben kegyelemért könyörögnek, és 700 000 ezüstdénáros összeget is vittek neki ajándékként, hűségük jeléül” – mondta el Csakarov. „A nemrég restaurált emlékmű valójában erre válasz Septimius Severus császártól és fiától, Caracallától Nicopolis ad Istrum lakóinak. Leírják győzelmeiket, és közlik, hogy megkapták ezt az ajándékot 'a megfelelő oldalra állt' emberektől.”
Mivel a császár válasza rendkívül fontos volt a város számára, szavait belevésték egy három méter magas, egy méter széles, mintegy kéttonnás mészkőolapba – tette hozzá Csakarov.
Amikor a régészek az 1900-as években a város romjai közt felfedezték a táblát, az rendkívül rossz állapotban volt – több darabra volt törve, amelyek ráadásul össze is égtek valamikor a történelem folyamán. A műemléket 2019 végéig így, darabokban őrizték biztos helyen, ekkor egy ösztöndíj lehetővé tette a tudósoknak, hogy egy hét hónapos állagmegóvási folyamatba kezdjenek.
Miután helyreállították a műtárgyat, az kiállításra is került a Nicopolis ad Istrum régészeti lelőhelynél kialakított látogatóközpontban, a bolgár és angol nyelvű fordításokkal együtt.
Septimius Severus császárnak minden bizonnyal kedvére volt a városlakók ajándéka, mivel a levélben „lelkesedésüket” dicsérte, továbbá kijelentette: „Bemutattátok ezáltal, hogy jóakaratú és hűséges emberek vagytok, és aggódva várjátok kedvező ítéletünket rólatok.”
A császár azonban nem csupán elfogadta a pénzt a levélben – egy hazugságot is elejtett saját származásáról. A feliratban Severus a Kr. u. 161-től 180-ig uralkodó Marcus Aurelius császár örököseként hivatkozik magára, holott ősei semmiféle rokonságban nem álltak a hajdani császárral. Septimius Severus ősei Észak-Afrikából származtak, és maga is a mai Líbiában található Leptis Magnában született.
„E levéllel a császár legitimálni is akarta magát a nép szemében” – mondta Sarankov.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
