„Ezek a szemek elfelejtettek könnyezni” – magyar művészek az első világháborúban
2015. december 17. 13:55
A „német kém”
A golyó olykor a művészeket sem kímélte. Bató József sok társához hasonlóan bizakodva vágott neki a háborúnak, de hamarosan egy szuronyrohamban megsebesült, és kórházba került. Itt látogatta meg Vészi Margit: „A bal karját átlőtte egy orosz golyó, (...) de nyugodtan, szerényen, derűsen beszélget. Éppen csak a szeme változott meg. A szemében ott van az a furcsa, állatian szenvedő, szelíd és kínlódó mosolygás, ami minden hazatért katonának nézésében megfog, megráz, zavarba ejt. Ezek a szemek soha fognak úgy nézni tudni, mint régente, ezek a szemek szörnyűségeket láttak, elfelejtettek könnyezni, megtörtek emberfeletti kínlódásban és most itt vannak (...) és mosolyognak szelíden és türelmesen, tán vidáman is – de a pupillák mélyén valahol megrögződött örökre a nagy kínlódás és a kicsordultuk előtt elégett könnyek” – írta az újságíróként, festőként és grafikusként is ismert Vészi Margit, Molnár Ferenc felesége 1915-ben.
Rippl-Rónai József a háború kitörésekor feleségével éppen Franciaországban tartózkodott. Július 25-én meglátogatták nevelt lánya, Anella rokonait, ekkoriban azonban a franciák nem szívesen látták egy ellenséges állam polgárait. A festő a háborús pszichózis áldozata lett, ugyanis augusztus 3-án meggyanúsították, hogy német kém, majd alaposan helybenhagyták. A művészt felzaklatta az esemény, amelyet Megveretésem története címmel egy háromrészes rajzsorozatban is megörökített. Később elvették az iratait, és fogolyként internálták, és végül 1915 februárjában szabadult. 1916-ban hadifestőként az olasz fronton is tevékenykedett, ahol egy alkalommal a közelében felrobbant gránát miatt közvetlen életveszélybe is került.
Aba-Novák Vilmost egyáltalán nem ragadta el a háborús lelkesedés, mivel azonban alkalmasnak nyilvánították a katonáskodásra, már 1914. októberében be kellett vonulnia a 29. honvédezredhez. Galíciában jobb vállát átlőtték, később pedig Bukovinában és az olasz fronton is szolgált. A háború kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne, és még annak a veszélye is fennállt, hogy jobb keze végleg lebénul.
A két háború között a jászszentandrási templom freskójának megalkotásánál is előtörtek belőle háborús emlékei. A kárhozottak tébolyult arckifejezései nem is nyerték el az egyházi hatóságok tetszését, Aba-Novák azonban így válaszolt az érseki hivatal részéről őt ért bírálatokra: „Az első vonalban megsebesülve, azután a 20 hónapi frontszolgálat felette alkalmas volt arra, hogy sok emberi gátlástól megszabadultan, primér, valóban emberi momentumokat lássak, ahová nézek. A háború óta irtózatos, eddig nem kalkulált és ismeret híján még ma is alig kalkulálható tömegek jelentkeznek, szót és hatalmat követelve.” Aba-Novák ezután az első világháború áldozatainak emlékére, egy Klebelsberg Kunótól származó ötlet nyomán alkotta meg a szegedi Hősök kapuját, amelyben annak ellenére, hogy politikai megrendelésre született, és szerepelnie kellett benne egy Horthy Miklós szegedi indulásáról szóló résznek is, megrendítő módon, elemi erővel ábrázolja a háború borzalmait.
Ludmann Mihály Művészek a háborúban, 1914-1918 című munkájában a fenti történetek mellett még számtalan izgalmas, érdekfeszítő rövid írást olvashatunk a magyar festők, szobrászok, rajzolók és építészek első világháborús szerepvállalásáról. A képekkel gazdagon illusztrált kötet remek, bárki számára kézbe vehető összefoglalót nyújt egy olyan témáról, amelyet már évtizedek óta nem tárgyaltak tudományos igénnyel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
