Évszázadok küzdelme is csak rövid önállóságot eredményezett a Montenegrói Királyságnak
2021. augusztus 28. 08:48 Múlt-kor
Teokratikus állam a Balkánon
A vladikai cím 1697-ben, I. Dániel (Danilo) uralma alatt vált örökletessé, innentől a Petrović-Njegoš-dinasztia uralta Montenegrót. Az örökletesség különös formája volt ez: mivel az ortodox metropoliták cölibátust vállalnak, a cím nem apáról fiúra, hanem nagybátyáról unokaöcsre szállt.
Habár a Petrović-Njegoš-házi vladikák igyekeztek békében tartani az országot, a hagyományosan törzsi viszonyokra épülő montenegrói társadalomban gyakoriak voltak a belharcok. A vladika egyik elsődleges szerepe a törzsfők közti közvetítés volt.
A 18. század elejétől meglehetősen szívélyes és egyre szorosabb viszony alakult ki a montenegrói vladikák és az orosz cárok között, az Orosz Birodalom a hanyatló Velence helyébe lépve vált a kicsiny ország törökkel szembeni támaszává.
Kis István álcár egy 1784-es illusztráción
1766-ban e viszony egy meglehetősen szürreális fordulatot eredményezett: egy Kis István (Šćepan Mali) néven ismert férfi azt kezdte magáról terjeszteni, hogy ő III. Péter orosz cár (akit valójában négy évvel korábban – valószínűleg felesége, a helyébe lépő II. (Nagy) Katalin cárnő utasítására – meggyilkoltak). Történetét oly meggyőzően adta elő, hogy sikerült átvennie a hatalmat az akkori vladikától, Szávától (akit a stanjevići kolostorba záratott), és 1768-ban Montenegró cárjává koronázták.
„III. Péter” hírhedtté vált kegyetlenségéről, aminek köszönhetően nem csak tisztelték, de félték is a törzsfők. Az orosz nagykövet is felismerte uralkodói tehetségét, így végül ő is felhagyott a Péter-mítosz megdöntésére irányuló törekvéseivel, és hagyta, hogy a montenegróiak higgyék, hogy a volt orosz cár uralkodik felettük. Jól mutatja az álcár jelentőségét, hogy amikor 1773-ban Kara Mahmud skodrai pasa parancsára orgyilkosok végeztek vele, a belharcok azonnal kiújultak.
A zavaros időszakban velencei és osztrák támogatással egy Jovan Radonjić nevű férfi próbálta meg „gubernadur” (az olasz „governatore”, azaz „kormányzó” szóból) címen uralma alá hajtani az országot, azonban Száva vladika 1781-es halála után a nép annak fiatal rokonát, Pétert (Petar) választotta ismét a hagyományos, világi és egyházi ügyekben is vezető vladikává.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
