Emberbőr ruha és lefejezett fürjek - élet az azték birodalomban
2015. június 26. 18:28
Tökéletes testű áldozatok
A gyerekek valamikor tíz és húsz éves kor között jártak iskolába. A közrendűek a telpochcallikat, míg a nemesek és tehetséges közrendűek a calmecacot látogatták. A telpochcallikban a gyerekek megtanultak táncolni, énekelni és hangszereken játszani, és különböző, a közösség céljából hasznos munkákat is végeztek, de az oktatás középpontjában harcra való felkészítésük állt. A calmecac az elitképzést biztosította. Itt készítették fel szerepükre a jövő papjait, kormányzati tisztségviselőit és katonai vezetőit. A harcászati, vallási, asztrológiai tanulmányok mellett többek között elsajátították az álmok és előjelek megfejtésének művészetét is.
A fiatalok nem sok beleszólásuk volt a sorsuk alakulásába. A lányokat egy házasságközvetítő asszony segítségével már 10-12 évesen hozzáadták egy tízes évei végén-húszas évei elején járó fiúhoz. Ebből a kényszerhelyzetből pedig alig lehetett menekülni. Aki házasságtörést követett el, az amellett, hogy szégyent hozott magára, gyakran más következményekre is számíthatott. Az 1440-től 1469-ig uralkodó I. Moctezuma egyik rendelete szerint a házasságtörőket meg kellett kövezni, majd a folyóba dobni, vagy ragadozó madarak elő lökni.
Az aztékok életében központi helyet foglaltak el az áldozati szertartások. Mivel az azték hiedelmek szerint az istenek komoly véráldozatot hoztak a világ megteremtésekor, a népnek valahogyan meg kellett hálálnia ezt az önfeláldozást, már csak azért is, mert a terméstől kezdve a gyermekszületésig életük minden mozzanata az istenek kezében volt. Az aztékok pedig minden elkövettek, hogy a kedvükben járjanak, bár néhány istennek igencsak különleges kívánságai voltak. Tezcatlipoca étvágyának csillapítására tökéletes testű fiatalemberekre volt szükség, Centeotl kukorica-istennő a bőrkiütéseseket kedvelte, a Xipe Totec termékenységisten tiszteletére feláldozott embereket pedig megnyúzták, majd a bőrükbe bújtak. Az áldozatok többsége az aztékok hadjáratai során esett fogságába, de gyakran a leigázott területekről elrabolt nők és gyerekek is áldozati szerepbe kényszerültek.
Az áldozati ceremóniát papok végezték, akik kinézetük alapján egy horrorfilm castingon is esélyesként indultak volna. Bizonyos szertartások megkívánták, hogy arcukat feketére, homlokukat pedig kékre fessék, önfeláldozó rítusaik folyamatos gyakorlása miatt pedig tele voltak sebekkel, amelyeken gyakran náddal vagy szalmával tömtek be. Összetapadt hajukon is alvadt vér nyomait lehetett felfedezni. A szörnyűségek egyik legfőbb színtere Tenochtitlán központi kettőspiramisa, a Templo Mayor volt. Az épület tetején a hadisten, Huitzilopochtli, valamint az eső- és termékenységisten, a gyermekáldozatokat „kedvelő” Tlaloc temploma állt. A papok az itt tartott szertartások során az istenek megtestesítőjeként kezelt áldozatot először rituálisan megtisztították, majd az áldozattal jutalmazott istennek megfelelő színpompás ruhába öltöztették.
Ezután felvitték a piramis tetejére, ahol egy kőtömbre fektették, testét négyfelé kifeszítették, majd egy erre kijelölt pap egy éles késsel felvágta a mellkasát, és kitépte a szívét. Végül a halott testét a mélybe vetették, majd a templom lábánál összegyűlt papok levágták a fejét, amelyet a piramis melletti koponyaállványra helyeztek közszemlére. A ceremóniát minden alkalommal ezrek követték figyelemmel a helyszínen. Talán ez az egyetlen dolog, amiben a korabeli azték birodalom és Európa nem különbözött egymástól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
