Elveszettnek hitt óangol himnuszmásolat került elő Rómában
2026. április 30. 14:41
Az angol nyelv legrégebbi ismert költeménye, a 7. századi Caedmon himnusza egy eddig elveszettnek hitt, mintegy 1200 éves óangol nyelvű kéziratát azonosították a római Központi Nemzeti Könyvtárban. A dublini Trinity College kutatói által feltárt 9. századi lelet különlegessége, hogy a vers óangol eredetije a főszövegben kapott helyet, ami az anyanyelvi irodalom korabeli presztízsének növekedését, valamint az európai íráskép fejlődésének egy kulcsfontosságú, korai szakaszát is bizonyítja.
A felfedezést Elisabetta Magnanti, a középkori kéziratok szakértője és Mark Faulkner, a dublini Trinity College kutatója tette. Magnanti a római könyvtár archívumában fellelhető, Tiszteletreméltó Beda (Beda Venerabilis) 8. századi történeti művének egyik másolata kapcsán felmerült ellentmondásos adatok miatt kérte az olasz intézményt a vonatkozó oldalak felkutatására és digitalizálására.
Az e-mailben megkapott felvételek átvizsgálásakor derült ki, hogy a kötet az észak-angliai pásztorból lett szerzetes, Caedmon kilencsoros költeményét is tartalmazza. A kutatók megállapítása szerint a szöveget az észak-olaszországi Nonantola apátságának egyik szerzetese másolhatta a Krisztus utáni 800 és 830 közötti időszakban.
Az azonosított dokumentum a cambridge-i és szentpétervári példányok után a vers harmadik legrégebbi ismert szövegváltozata. A korábban felfedezett iratokkal ellentétben – ahol a költemény latin nyelven szerepel, az óangol verziót pedig csupán a lapszélre vagy a lap aljára jegyezték fel utólag – a római másolat az óangol szöveget a kódex törzsszövegébe integrálta.
Faulkner filológiai elemzése szerint ez a szerkesztési mód azt jelzi, hogy a 9. századi olvasók már hiányolták volna az eredeti, angol nyelvű verset. A kézirat további jelentősége, hogy a szövegben minden szó után pontot tettek. Ez a megoldás az írott szavak elkülönítésére és a szóközök használatára tett korai kísérletként értékelhető, betekintést nyújtva a modern angol íráskép kialakulásának kezdeti folyamatába.
Caedmon himnusza az angolszász irodalomtörténet egyik legfontosabb alapműve, egyben a legkorábbi teljes terjedelmében fennmaradt óangol nyelvű vers. A történelmi hagyomány szerint az írástudatlan észak-yorkshire-i marhapásztor a 7. században egy isteni látomás hatására költötte a világ teremtését dicsőítő himnuszt a whitby-i apátságban. Tiszteletreméltó Beda a Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az angol nép egyháztörténete) című, 8. századi korszakalkotó munkájában csak latin fordításban közölte a művet, az óangol eredetit elhagyta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
