Eltávolították a vorkutai GULAG-áldozatok ukrán emlékművét

2026. június 17. 14:52 Múlt-kor

A Meduza szerint a vorkutai városvezetés az orosz-ukrán háború, hivatalos orosz terminológiával a különleges katonai művelet veteránjaiból álló kezdeményező csoport panaszának helyt adva döntött a bontásról. A 2010. október 14-én felavatott emlékművön harminchárom név és az ukrán állami címer szerepelt. A veteránok a városvezetéssel folytatott megbeszélésen azzal érveltek, hogy a nácik és kollaboránsaik bűneiről szóló igazságot nem szabad elfelejteni, ezért a nyughelyet elegendő csupán a térképeken jelölni, de a fizikai emlékműnek nincs helye a településen.

A bejelentést követően a helyi közigazgatás levéltári vizsgálatot rendelt el. A 2004-ben már feloldott és nyilvánosságra hozott dokumentumok hivatalos felülvizsgálata megerősítette, hogy az adott parcellában olyan foglyok nyugszanak, akiket az Ukrán Felkelő Hadseregben (UPA) és az Ukrán Nacionalisták Szervezetében (OUN) kifejtett tevékenységük miatt ítéltek kényszermunkára a szovjet hatóságok. Miután Vorkuta társadalmi kamarája is támogatta a veteránok kezdeményezését, a hatóságok a napokban végrehajtották az emlékmű teljes fizikai eltávolítását.

A betiltott és felszámolt orosz emberi jogi szervezet, a Memorial kutatásai alapján a Jur-Sor településrész melletti temető a vorkutai lágervilág egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. A területen 1944 és az 1950-es évek közepe között temették el a Vorkutlag és a Recslag büntetőtáborok elítéltjeit, valamint a 29-es számú szénbánya civil dolgozóit. A sarkkörön túli Vorkuta a sztálini GULAG-hálózat egyik legnagyobb szénbányászati központja volt, ahol a második világháború után drasztikusan megnőtt a politikai foglyok, köztük a balti és ukrán ellenálló mozgalmak tagjainak aránya.

Éppen a 29-es bánya és a Jur-Sor temető környéke volt a helyszíne az 1953-as vorkutai fogolylázadás legvéresebb epizódjának. Joszif Sztálin halála után a politikai elítéltek tömegesen tagadták meg a munkát, jobb körülményeket és ügyeik felülvizsgálatát követelve. A szovjet belügyi csapatok 1953 nyarán fegyverrel verték le a sztrájkot, több tucatnyi, nagyrészt ukrán és balti származású fogoly életét kioltva, akiket tömegsírokban hantoltak el a most érintett temetőben.

Az emlékmű jelenlegi elbontása szervesen illeszkedik abba az utóbbi években megfigyelhető oroszországi emlékezetpolitikai folyamatba, amely a jelenkori geopolitikai konfliktusok igazolása érdekében fokozatosan eltünteti a szovjet állami terror nem orosz nemzetiségű áldozatainak mementóit.