Egyszerre vágytak a luxusra és viszolyogtak is tőle az ókori görögök
2024. január 1. 18:02 Múlt-kor
A vagyonnal való nyilvános kérkedés ugyanolyan gyakori jelenség volt az ókori Görögországban, mint napjainkban, és ugyanúgy rengeteg vitát váltott ki.
Tisztelet és gyűlölet
I. e. 405-ben az ókori görög drámaíró, Arisztophanész Békák című művében az athéni Alkibiadészről azt írta (Arany János fordításában): a város „Kivánja, gyűlöli, s mégis szeretné.”
Alkibiadész tehát igencsak megosztó személyiség volt. Az athéniak kedvelték karizmatikus kisugárzását, de ódzkodva figyelték nagyravágyóságát és visszataszítónak tartották fényűző életmódját.
Plutarkhosz, a római kori görög életrajzíró kiemelte, Alkibiadész olyan bíbor köpenyt viselt, amelynek vége leért a földre – mivel ebben a korban korántsem volt könnyű dolog a ruhaneműk tisztítása, ez a luxus egyik legpazarlóbb megnyilvánulásának számított.
Saját hadihajóját emellett oly módon alakíttatta át, hogy ágyát ne ringassák túlzottan a hullámok a tengeren, továbbá rendszeresen vett részt részeg tivornyákon, és még a hagyományos athéni harcos képét is megszentségtelenítette azzal, hogy (egyébként aranyból készült) pajzsára egy kupidót festetett.
Szókratész megdorgálja Alkibiadészt kicsapongó viselkedéséért
Alkibiadész volt az, akit egyszer ünnepeltek, máskor istenkáromlással vádolták. Megtették a városállam legfőbb hadvezérének, majd hadjáratáról hazahívták és bíróság elé állították. Ezután átállt Spárta szolgálatába, majd visszatért, és az athéniak újra keblükre ölelték – aztán száműzték, és Phrügiában, a mai Törökország területén vált gyilkosság áldozatává.
Az extravagáns államférfi története jól szemlélteti az athéni demokrácia állandó küzdelmét saját magával abban, hogy miként hasznosítsa a legtehetségesebb polgárok képességeit egy olyan rendszerben, amelyben jogilag mindenki egyenlő volt – és egyúttal a városállamnak a luxushoz való ellentmondásos viszonyát is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
