Egyszerre aratott sikert és vallott kudarcot a „hosszú hadjárat”
2024. április 9. 14:20 Pálosfalvi Tamás
Az oszmánok belovagoltak a csapdába
December 12-én Hunyadi sikertelen kísérletet tett az áttörésre, e hadművelet során majdnem ő maga is oszmán fogságba esett. A király belátva, hogy a további előrenyomulás a beálló balkáni télben reménytelen vállalkozás lenne, Hunyadi csapatainak fedezete alatt a szekerekkel megkezdte a visszavonulást. Ellentétben a novemberi eseményekkel, most az oszmánok játszották az üldöző szerepét, személyesen Murád vezetése alatt.
December 24-én, valahol Szófiától délre, Hunyadi megpróbált csapdát állítani az üldöző oszmánoknak: rövid támadás után az előre elkészített szekérvár fedezékébe visszavonulva próbálta a keresztény lőfegyverek hatótávolságán belülre csalni az oszmán lovasságot. Murád azonban, bölcsen hallgatva a keresztény hadviselésben járatos tanácsadói szavára, nem ment lépre, így Hunyadi sem tehetett mást, mint folytatta a visszavonulást.
[galeria_kep_30582]
Murád ezután visszafordult, a keresztény sereg követését vezéreire bízva. A Dragomán-szoroson keresztül vonuló keresztény sereg valamikor 1443 utolsó napjaiban érte el Pirotot. Onnan Niš felé menet, Kunovica közelében, egy erdős-dombos vidéken Hunyadi ismét megpróbálta csatára kényszeríteni a nyomában haladó oszmánokat.
Az út egy völgyön haladt keresztül, amelynek mindkét oldalát megszállta katonáival. Hogy ezúttal miért, nem világos, de az oszmán sereg egy része belovagolt a csapdába, gyors megfutamodásuk után pedig az üldöző Hunyadi nemcsak az oszmánok táborát foglalta el, hanem foglyul ejtett több oszmán vezért is, köztük Mahmud Cselebit, a szultán sógorát. Az ütközet után a keresztény sereg visszavonulása zavartalan volt, és Ulászló 1444. január 22-én bevonult Nándorfehérvárra. A hadjárat véget ért.
Túl nagy falat
A hosszú hadjárat sikere abban rejlett, hogy az oszmánok balkáni berendezkedése óta először hatolt be egy keresztény sereg mélyen a birodalom szívébe, és onnan kisebb győzelmeket aratva tért vissza. Ez kétségtelen tény, ugyanakkor a hadjárat az offenzív hadviselés gyengéire is rámutatott.
Jóllehet a sereg nem szenvedett jelentős veszteségeket, a lovak többsége elpusztult a hazafelé vezető úton, és a katonák is a végkimerülés határára értek. Hosszúra nyúlt a sereg felállítása – amint a szerbiai és bulgáriai hadmozdulatok is –, ami időt engedett az oszmánoknak a védelem megszervezésére, és lehetetlenné tette a gyors átkelést a hegyeken. A tengerszorosok lezárása nélkül pedig esély sem mutatkozott az oszmánok katonai legyőzésére.
Az 1444-es várnai csata
Mindeme tanulságokat Hunyadi kétségtelenül igyekezett hasznosítani a következő évi hadjárat szervezésénél és vezetésénél. Hogy az végül mégis tragédiával végződött Várna mellett, sok tényezővel magyarázható, de a legfőbb ok az volt, amit a hosszú hadjárat sikerei elfedtek a keresztények szemei elől: saját területén az Oszmán Birodalom már ekkor is túl erős ellenfélnek bizonyult Hunyadi Magyarországa és balkáni szövetségesei számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
