Egyre közelebb lehetnek a régészek Nagy Sándor sírjához

2019. március 4. 15:36 Múlt-kor

Egy hosszú, bosszúságokkal teli ásatás utolsó napjának utolsó órája volt, Kalliopé Limnéosz-Papakoszta pedig készen állt arra, hogy hazainduljon. A görög régész 14 éve vizsgálta már a város központjában lévő parkot, a Sallalat-kertet a város névadója, Nagy Sándor nyomai után kutatva. Úgy tűnt, ez alkalommal üres kézzel lesz kénytelen távozni. Ekkor azonban megmozdult egy darab föld a kiásott gödörben, Papakoszta asszisztensei pedig odahívták, hogy vizsgáljon meg egy darab fehér márványt, amely a földből állt ki. Az addig csalódott régész ismét reménykedni kezdett abban, hogy találtak valamit. „Imádkoztam” – mondta. „Reméltem, hogy nem csak egy márványdarab.”

Imája meghallgatásra talált. A leletről kiderült, egy korai hellenisztikus szobor része, amely Nagy Sándor minden ismertetőjelét magán viseli. Erős késztetést adott a csapatnak, hogy tovább kutassanak. Hét évvel később Papakoszta – immár az Alexandriai Civilizáció Hellenisztikus Kutatóközpontjának fejeként – a mai város szintjétől több mint tíz métert leásva megtalálta az ókori város uralkodói negyedét. „Ez az első alkalom, hogy Alexandria eredeti alapjaira rátaláltak” – mondta Fredrik Hiebert, az amerikai Nemzeti Földrajzi Társaság (National Geographic Society) rezidens régésze. „Libabőrös lettem a látványától.” A lelőhely ráadásul lehetséges, hogy a régészet egyik legértékesebb kincsét is rejtheti – Nagy Sándor elveszett sírját.

Emelkedő tengerszint, süllyedő lelőhely

A korának leghatalmasabb vezetőjévé váló Nagy Sándor mindössze 20 éves volt, amikor édesapja, II. Philipposz Kr. e. 336-os meggyilkolását követően Makedónia királya lett. Az elkövetkező 12 év során a briliáns és ambiciózus Alexandrosz minden útjába kerülő rivális államot megdöntött, beleértve a Perzsa Birodalmat és Egyiptomot is, ahol magát kiáltotta ki fáraónak. A nyughatatlan harcos Kr. e. 323-ban halt meg, csupán 32 évesen. Maradványainak azonban ezután sem volt nyugta.

Miután közeli tanácsadói hosszasan veszekedtek holtteste fölött, először az egyiptomi Memphiszben temették el, majd a nevét viselő városban. Itteni sírját számtalan zarándok kereste fel, akár egy istenség templomát. Alexandriát és alapítójának sírját azonban folyamatosan komoly veszély fenyegette – nem külső ellenség, hanem maga a természet. Nagy Sándor születése előtt egy évtizeddel, Kr. e. 356-ban szökőár árasztotta el a várost. Ez a katasztrófa jelezte egy földrengésekkel és szökőárakkal teli korszak kezdetét, és az emelkedő tengerszint mind a mai napig fenyegeti Alexandriát. Ahogy észak felől egyre jobban teret nyert a tenger, a Nílus deltájában fekvő város évente akár 0,25 centimétert is süllyedhetett, Alexandrosz kora óta akár három és fél métert is. A város különböző formákban, de túlélte az idők viharait, ókori rétegei fölé építkezve, és mára ötmilliós nagyvárossá nőtte ki magát.

Idővel a föld alá került ókori alapok feledésbe merültek, Nagy Sándor sírjának helyével együtt. Habár a különböző korok szerzői, mint a görög-római Sztrabón vagy a berber-andalúz Leo Africanus is írtak a sírról, annak a jelenkori városban való elhelyezkedése továbbra is rejtély. A tisztázatlan helyszín azonban nem tartotta vissza attól a régészeket, hogy kutassanak utána. Összesen mintegy 140 hivatalosan jóváhagyott ásatásról léteznek adatok, ezek mind eredménytelenek voltak. Pontosan a rejtély adja azonban az izgalmat a kereséshez: Nagy Sándor sírjának megtalálása Tutanhamonéhoz lenne fogható.

Ásó, szivattyú, kitartás

Papakoszta lelkesedését a történelmi jelentőségű felfedezés reménye tartja életben. A város óriási méretűre növekedése előtti információkra – ókori leírásokra és egy 19. századi térképre – hagyatkozva folytatja a keresést. Modern technológiát is használ, mint például elektromos ellenállás tomográfiát (ERT) annak meghatározására, hol érdemes ásni. Az ERT áramot vezet a talajba, hogy az ellenállást felmérve érzékelje a felszín alatt rejtőző tárgyakat. Eddigi használatával Papakoszta csapata 14 olyan anomáliát érzékelt, amely építmény lehet mélyen a föld alatt.

Módszereik segítségével a csapat egyre nagyobb részét tudja feltérképezni az ókori uralkodói negyednek, beleértve egy római utat és egy nagy méretű hivatalos épületet, amely akár Nagy Sándor sírjához is utat mutathat. Azonban minden egyes felfedezés nagy munkával jár. „Örülök, hogy nem adtam fel rögtön, amikor a talajvízhez értem” – mondta Papakoszta. Szivattyúk és csövek bonyolult rendszerét kellett létrehozniuk ahhoz, hogy az ásatás helyszíne elég száraz maradjon a munka folytatásához. „Kitartó voltam és folytattam. Mindig megyek tovább.”

A hosszú évek sáros munkája alatt tanúsított kitartása külön kategóriába helyezi a kutatók között Papakosztát, mondta Hiebert. „Ritka dolog tapasztalatom szerint olyan embert találni, aki egyetlen helyszínnél maradt 21 éven át.” Papakosztát egy bokszolóhoz hasonlítja, akit ha leütnek, újból feláll, és folytatja. „Végigcsinálja a kilenc menetet.” Az évek során a görög régész egyre biztosabbá vált abban, hogy közelít Nagy Sándor elveszett sírjához. Optimizmusához azonban realizmus is társul. „Tény, hogy nem lesz könnyű megtalálni” – mondta Papakoszta. „Annyi azonban biztos, hogy Alexandria központjában vagyok, az uralkodói negyedben, és ez mind az én esélyeimet növeli.”