Egymás után kétszer is elvitte őket az „isteni szél”, a mongolok feladták Japán meghódításának tervét
2021. május 26. 15:26 Múlt-kor
Az első invázió
Végül 900 hajó indult útnak, nagyjából 25 ezer mongol, koreai és kínai katonával a fedélzetükön. Az út nem volt olyannyira hosszú, a Japánt Koreától elválasztó Koreai-szoros körülbelül 200 kilométer széles. Kubiláj flottájának az első célpontja Cusima szigete volt, ahol 1275 októberében szálltak partra.
A körülbelül 70 kilométer hosszú és 16 kilométer széles földdarabot Szó Szukekuni védte mindössze nyolcvan szamurájjal. A partraszálló inváziós sereg meghaladta az ezer főt, és bár a cusimaiak váratlan támadást indítottak ellenük, a túlerő győzedelmeskedett, és a szigetet lerohanták. A Dzsingisz kán által lefektetett elvek szerint azok, akik meghódoltak, kegyelmet kaptak a mongoloktól, akik viszont ellenálltak, azokat az utolsó szálig ki kellett irtani. Cusimára az utóbbi sors várt.
Iki szigete volt az invázió következő célpontja, amelyet Szajemon-no-Dzsó Kagetaka védett. Elküldött ugyan segítségért Kjúsú szigetére, de az nem érkezett meg. A japánok ugyanúgy cselekedtek, mint az előző partraszállásnál, ám Szajemon-no-Dzsó elküldte a sziget asszonyait és gyermekeit Hinocume várába.
A parton vereséget szenvedett a mongoloktól, miután azok íjászai a rendelkezésre álló száz emberének csaknem a felét megölték, ezért a japán vezér a várat próbálta megvédeni. Hiába, mert a mongol flottával ostromgépek is érkeztek, és az amúgy sem túl erős székhely hamar elesett. A kudarcát látva, Szajemon-no-Dzsó Kagetaka szeppukut követett el.
A mongol flotta végül november 19-én megérkezett a Hakata-öbölbe, amely igen közel volt Dazaifuhoz, Kjúsú szigetének akkori közigazgatási fővárosához. Hogy elrettentsék a helyieket, a korábban szerzett foglyaikat a hajók oldalára erősítették fel.
A mongolokkal szemben a japánoknak nem volt tapasztalatuk nagyobb hadseregek mozgatásában, mivel az utolsó jelentősebb csaták fél évszázaddal megelőzték az inváziót, a harci stílusuk pedig sokkal inkább az egyéni összecsapásokra koncentrált. A fejlettebb haditechnikával érkező mongolok ellen eleinte nem tudtak mit tenni, a lovaikat zavarta a harang-, és dobszó, nem ismerték a mérgezett nyilakat, és a kínaiak által készített bombákat sem.
A mongolok megtámadták az útba eső első japán erősséget, Mizukit, ám ott az egyik tábornokot egy nyíllal arcon lőtték, és visszavonultak a hajókhoz. A főparancsnok, Hol Don, még aznap úgy döntött, hogy elhajóznak, bár a beosztottjai úgy vélték, hogy folytatni kellene a harcot. A távozó mongol flottát azonban az időjárás megtépázta, és az inváziós seregből több ezren belefulladtak a tengerbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
